Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XIV. Fejezet
XIV. FEJEZET. (Sopron. A tiszai és a bányakerületi felügyelők hivatalba iktatása. — Özv. Káldy Gyuláné, dr. Láng Lajos, Szentiványi Árpád gyámintézeti alapítványa. A jeruzsálemi evang. templom felszentelése. — Szarajevó esdőszava. — Raab jelentése. — A dunántúli ker. gyámintézet felhívása.) Az 1898. révi szeptember 24-én teljesedésbe ment a Luthertársaság ama hő óhajtása, hogy a gyámintézettel együttesen tarthassa gyűléseit, ez alkalommal Sopronban, abban az előkelő dunántúli kulturvárosban, hol a reformáció korán elterjedt és mindjárt kezdetben mély gyökeret vert. Poszvék Sándor meghatóan jellemzi úgy az egyiket, mint a másikat, midőn a vallásos estélyen ezeket mondja : „Mai összejövetelünkben szimbólumát látom azon nemes eszmének melynek apostolaivá szegődtünk. Evangélikus egyházunk két legjelesebb társulata egy időben, egy helyen tartja tánácskozmányát. Az egyik zászlaján ez a felirat ragyog: „Mindenekkel jót tegyünk, kiváltkép-a mi hitünk cselédeivel" (Gal. 6 1 0). A szeretet adományaival igyekszik behegeszteni a sebeket, melyeket a nyomor fegyvere vág az egyházi élet testén. A másik szántja, beveti, öntözgeti a talajt, hogy abból az evangéliom szellemének gazdag vetése sarjadzék. S mindegyik hűségesen, buzgón s önzetlenül, kizárólag a szeretetben munkás hit sugallatából teljesíti nemes missióját. Üdvözlöm őket, üdvözlőm szivem mélyéből ! Legyenek uttőrői a haladás, az egyházépítés terén egymással egyesülő erőnek, — és eljön az idő, midőn a panasz jaja elnémulván, amaz apostoli szóban hálaadó zsoltárba olvad : „a régiek elmultak, ime mindenek megújultak!" (2 Kor. 5 n). Ily jól sikerült ünnepe rég nem volt a magyarhoni e. e. e. gyámintézetnek. A gyűlés érdekességét nagyban emelte a „vallásos estély", mit a soproniak gyűlést megelőző este a templomban rendeztek. Altdörfer orgonajátékával hatott. Gyújtó, lelkesítő hatását nem lehet eltagadni annak a szép zsoltárnak, mit Kapi vegyeskarra áttett. Thiering Matild Beethoven bűnbánó énekével áhítatot keltett. Hasonló hatása volt másnap annak a ritka szép jelenetnek, mikor nők és férfiak, ifjak és vének az őskeresztényeket követve lerakták ajándékaikat az apostolok lábainál, a szeretet oltárára. Az ismeretes elnöki megnyitó után elmaradásukat sürgönyileg kimentették: báró Prónay, Radó, Radvánszky János és Ihász Lajos. Utóbbi kettő a gyámintézetre 100, illetve 150 forintot küldött. Azután Dianiska Andor helyettes egyházi elnök adta elő évi jelentését, melynek kapcsán örvendetes tudomásul szolgált, hogy a magyarhoni e. e. e. gyámintézet egyik kipróbált vitéze :
