Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VIII. Fejezet

— 104 — retet ezen békemunkája iránt, annyira, liogy 1854 óta egyetlenegy jögyülést sem hanyagoltam el, a wormsi kivételével, a többin mindegyiken jelen voltam". E végből gyűjtést rendeltek el, még pedig mindazokban a körökben, hol a Gusztáv Adolf-egylet célját, eredményét és elnökének érdemét ismerik. Igy természetes, hogy a magyarhoni e. e. e. gyámintézetet sem hagyták figyelmen kiviil, 100 gyűjtőivel bocsátottak rendelkezésére, melyeket az elnök külön felhívással az egyházkerületi elnökök közt szétosztott. A gyűjtés eredménye az lett, hogy 415 egyházközségben és 22 női- és ifjúsági gyámintézeti egyletben 19.909 egyháztag adakozott összesen 5402 koronát. A begyült tekintélyes szép összeg átadására nézve a magyarhoni e. e. e. gyámintézet 1892 szeptember 18-án Nyíregyházán úgy intézkedett, hogy kül­döttségileg fogja átadni 1892 november 6-án Lipcsében a jubiláló nagy férfiúnak. A küldöttséget már össze is állította, tagjaiúl felkérvén Zelenka Pál és báró Radvánszky Béla vezetése alatt Baltik Frigyes, Ihász Lajos és Dianiska Andor egyházkerületi gyámintézeti elnököket. Időközben azonban az ünnep­rendező bizottság, figyelembe véve dr. Fricke óhaját, az ünnepély keretét szű­kebb körre szorította, miért is a magyarhoni e. e. e. gyámintézet is elállott előbbi határozatától s az általa gyűjtött ajándékot üdvözlőirat kíséretében köz­vetve, dr. Pank szuperintendens útján adta át. Mire csakhamar megérkezett Lipcséből dr. Fricke Gusztáv Adolftól a köszönőirat s vele egy időben egy külön levél is, melyben dr. Fricke többek közt az Elnökséget Miskolczon a következőkről értesítette: „A nekünk olyannyira kedves evang. Magyarország egymaga majdnem a felét gyűjtötte annak a szeretetadománynak, mely a dr. Fricke-emlékre befolyt. Valójában egész belsőmig meghatottak azok a gyüjtőivek aláírásaikkal, melyeket kezeim közt forgatok. Csak azt sajnálom, hogy min­degyiknek meleg kézszorítással nem tudom megköszönni, mit velem tettek. Ugyszinte azokat a sürgönyöket sem, melyek Radvánszkytól, Radótól, Baltik­tól, Sárkánytól, Dohnányitól, Bognártól, Farbakytól, Dianiskától, Kermeszkytől és Ihásztól érkeztek, összesen 13 sürgöny. Örülök, hogy a szíves barátság és testvérszeretet kötelékét önökkel személyesen megköthettem. Én sem fogom felejteni soha, azokat a szép napokat, melyeket Poprádon és Lőcsén együtt töltöttünk. Szükséges is, hogy drága evang. egyházunk tagjai mindenütt szo­rosan összetartsanak. Önök üdvözlőirata külön nyomtatványban is megjelent a lipcsei egyházi Lap hasábjain 1892 november 18-án. Az iratot a béke- és hitvallás szelleme hatja át. Hogy csak 1602 gyülekezetet tudtunk segélyezni azok közül, melyek a világ minden tájairól hozzánk érkeztek, tekintettel a nagy szükségre, reám nézve csak elszomorító lehet. Egyelőre 800 márkát küldök Önök gyámintézetének abból az 5000 márkából, mit kiosztásra szántam. A többit, mert sokan úgy akarták, Fricke-alapítványra átadtam a központi Elnök­ségnek. A magyarhoni e. e. e. gyámintézet nem osztotta ki a 800 márkát, hanem az ajándékozó engedelmével alapítványt csinált belőle s ezzel dr. Fricke is 1892 november20-án a magyarhoni e. e. e. gyámintézet nagylelkű alapítói

Next

/
Oldalképek
Tartalom