Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

86 peket megületni s az akkor tisztára katli. jellegű hivatalnoki eskü letételére kötelezni a protestáns tisztviselőket, ez bizony könnyelmű játék volt a királyi hatalommal! És elkövetkezett Mária Terézia uralma, a mely oly politikai ügyességgel tudta a magyarokat a bécsi udvar fénykörébe vonni, de a mely alatt nemcsak a magyar nemzet lett nemzeti mivoltából teljesen kiforgatva, hanem a protestantismus is nem egy oly csapást volt kénytelen elszenvedni, a melyből hogy kigyógyult, azt csakis az igazsága tudatába vetett erős hite képes megmagyarázni. Minden oldalról meghúzták a vészharangot a protestantismus felett. Elvették számos templomát, megtiltották istentiszteleteit, szóval a sírba akarták dönteni elődeink ősi hitét. De az diadalmaskodott s azt, a mit a koronás királynő, Mária Terézia, a kinek trónját a magyarok mentették meg, ártott nekik, azt jóvátette a kalapos király, a koronázatlan s hitlevelet nem adó császár, II. József. A Mária Terézia-féle üldözések uralkodásának első éveiben még egyáltalában nem tapasztalhatók. Ez nem is csoda. Tele volt bajjal akkor a Habsburg-ház, melynek ősi trónját inogtatták az irigy szomszédok. A királynő kénytelen volt hű magyarjaihoz fordulni s azok nem is késtek Pozsonyban lelkesen kiáltani oda neki a „Vitám et sanguinem !"-et. Ekkor még az egész országban inkább a szeretet honolt. Egyik felekezet a másikkal nem torzsalkodott, sőt összeolvadt a trón védelmében. Ezt illusztrálja Győr város tanácsának az a végzése is, melyet a két protestáns felekezethez 1743-ban intézett ezeknek abbeli kérelmére, hogy Győr szabad királyi várossá lévén, adjon nekik szabadságlevelet arról, hogy vallásszabadságukat örökre biztosítja. „Megértvén ezen nemes tanács — így szólt a küldöttség kérelmére adott határozat — feles számmal concurrált deputatus Uramék praesentiájokban az Augustana és Helvetica Confession levő belső és külső Városi Lakos Uraiméknak benyújtott instantiájokat és kéréseket, mivel kívánságuk ollyasnak találtatik, az melly semmi törvény-