Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

73 képviseletében Torkos János orvosdoctor és Conrady György konventtag is. Az egykorú jegyzőkönyv szerint megtartatván a „Jövel Szentlélek", Fábry avatta fel Torkost, mire ez igen szép beszédet mondott. Fábry ózonban, a ki e felavatásnál oly nagy szerepet játszott, rövid ideig maradt Győrött. Elment búcsú nélkül, de később megbánva ezt, megkövette a konventet ennek nyilt ülésében, mire megengedték neki, hogy a hívektől a szószékről búcsúzzék. Fábry helyére aztán Torkost választották diakónusnak, kikötvén, hogy mielőbb szenteltesse fel magát. Torkos atyja, András, ez időben már igen beteges lévén, a lelkészi teendőket Tóth János segédlelkész végezte helyette, a ki 1737. nyarán távozni kényszerülvén, a helyettesítésért négy aranyat ajándékoztak neki, helyébe pedig Némethy lelkészt hívták meg. Abban az időben a Bécsben székelő udvari kancellária hatalmasainál nehéz volt valamit kijárálni. Nagy urak voltak azok épúgy, mint a helytartótanács tagjai s azért szokásos volt bizonyos, ágenseknek nevezett közvetítőket felkérni arra, hogy valaminő kérvény ügyét sürgessék meg, járjanak közbe annak kedvező elintézése tárgyában. A közlekedés akkoriban még nehézkes volt; több napi kocsiútba került, míg valaki a császárvárost elérhette. Ennek dacára azonban ki volt annak téve, hogy napokig sem bocsájtották kihallgatásra. Idegen embernek drága volt az élet ott fenn már akkor is, meg aztán otthoni dolgai sem engedték, hogy hetekig távol legyen hazulról. Az ágensre bízta tehát a dolgát, a ki állandóan Bécsben élvén s különben is bejáratos lévén már ezekbe a hivatalokba, az ügyesbajos ember dolgának az elintézésére bízvást vállalkozhatott. 1741-ben egy Gunst Jakab nevű egyén volt a protestánsok bécsi ágense, amiért a győri gyülekezettől is állandó fizetést kapott és pedig évenkint 40 frtot. A győriek azonban, úgy látszik, nem voltak megelégedve szolgálataival, mert éveken át nem fizették a honoráriumát, úgy hogy az, mikor a hátralékjmár 240 frtra szaporodott, Zsitkovszky István által pontos fizetésre szólította fel őket.