Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

I. A reformáció korának jellemzése.

I. A reformáció korának jellemzése. Szomorú idők jártak Magyarország felett akkor, mikor Németországban a lánglelkű reformátor gyújtó szavának hatása alatt a népek milliói tudatára ébredtek annak, hogy a papismus egyeduralma, a lelkiismeret felett gyakorolt hegemóniája sem nem emberies, sem nem igazságos. A pápaság, mely hatalma teljességében ragyogott, nem ismert urat maga felett. Féktelen önhittségében mindenkit az egyház alárendelt szolgájának tekintett és pedig nem a Krisztus egyháza alárendeltjének, a kit híven szolgált minden keresztyén, hanem az állítólagos földi helytartó, a világi uralomra törő római pápa szolgájának. A Curia, mely még néhány évszázaddal a reformáció előtt a császárok és királyok, az európai hatalmasságok kegyétől rettegett, úrrá lett felettük. Abból az elvből indulva ki, hogy Isten egyháza a világi uralomnál előbbre való, földi hatalmát lassankint az összes államok, az akkor ismert egész világ fölé helyezte. És ez még nem volt minden. Talán nem kellett volna elérkezniök azoknak a katholikus egyház szervezetét létalapjában megrengető nagy megrázkódtatásoknak, ha a pápaság kétségkívül nagy hatalmával gazdaságosabban bánik. Ha meggondolja, hogy nincs az az erő, a melyet, ha visszaélnek vele, megtörni ne lehetne. Ámde a feltétlen uralomnak rendszerint nincsen ily belátása. Akaratának, törekvéseinek érvényesítésében nem ismer határt. Azt hiszi, hogy földi Isten, a kinek minden szabad, így járt a pápaság is. A lelkiismereti szabadsággal,