Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.

39 Most már teljes diadalt ült az önkény. Az alkotmányt felfüggesztették s az országot Ampringen János Gáspárnak, a német lovagrend nagymesterének, a kormányzása alá helyezték. Ezzel megkezdődött a protestánsok rettenetes üldözése. A pozsonyi vértörvényszék 1674-ben Majláth Miklós kir. ügyész indítványára 250 protestáns papot és tanítót ítélt halálra s bár ez a vérlázító ítélet „kegyelem" útján száműzetésre lett átváltoztatva, Lipót uralmának örökös szégyenfoltja marad az a tény, hogy a hitükhöz hű hazafiakat ily vérfagyasztó kegyetlenséggel üldöztette, sőt azok közül számosat a nápolyi gályára küldött, a hol fejenkint ötven aranyért adták el őket kényszermunkára. Nem lehetett csodálni, hogy a nemzet ily uralom ellenében az utolsó mentséghez, alkotmánya védelmére fegyverhez nyúlt és Thököly Imre vezérlete alatt 1678-ban támadólag lépett fel koronázási esküjéről megfeledkezett királya ellen. Eveken át folyt a Thököly-féle szabadságharc, míg végre is Lipót belátta, hogy eddigi alkotmányellenes, törvénytelen rendszerével szakítani kell, különben trónját végveszedelem fenyegeti. Azért 1681-ben Sopronba országgyűlést hívott össze, a melyen aztán visszaállították régi hatalmába a nádori méltóságot s újból biztosították az ország alkotmányát. Ez országgyűlés kiválóan fontos reánk nézve az ott hozott 25. és 26. törvénycikkek miatt, melyek a vallási sérelmek ügyében rendelkeznek. A rendek ugyanis megint egész sereg panasszal járultak a király elé. Győrött az evang. imaházat minden járulékaival együtt elvették az üldözés éveiben, a győrmegyei községek legtöbbjében, mint Koroncón, Szentiványon, Pázmándon, Kisbarátin, Gyarmaton, Radványon, Mórichidán, Malomsokon, Sövényházán, Mérgesen, Kapiban, Rétiben, Marcaltőn szintén. A 25-ik és 26-ik törvénycikk tehát elengedhetetlen szükséggé vált. A 25. törvénycikk így szól: »Et quia propter bonum pacis, tranquillitatemque regni publicam, in negotio religionis quoque sua majestas sese benigne resolvere dignata