Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.
37 ő felsége ajánlata értelmében, minden akadály mellőzésével, mindkét részről az említett évek cikkelyeiben és az ezerhatszáznegyvenkilencedik évi tizedik cikkelyben meghatározott módon és rend szerint járjanak el, mindjárt a jelen országgyűlés után.") 1 Tehát újra kimondták a vallásszabadságot, újra biztosították annak gyakorlatát, újra törvénybe iktatták, hogy az az ellen vétőket megbüntetik. És mégis csak irott malaszt volt mindez. Jött azután Lipót hosszú uralma, a mely az üldözések szomorú korszakát úgyszólván megkoronázta. Lipótot tudvalevőleg eredetileg papnak nevelték s csak úgy került a trónra, hogy bátyja, a kire a korona szállott volna, meghalt. Képzelhető, hogy egy ily nevelést nyert uralkodó alatt, a kinek legbizalmasabb tanácsadója a gyóntatóatyja, Müller Fülöp jezsuita volt, a protestánsok jogai bizony védelemben nem részesültek. Az 1659-iki és az 16ó2-iki országgyűléseken a protestánsok többször is benyújtották sérelmi felirataikat, de azokra kedvező elintézést kieszközölni nem tudtak. Pedig alapos panasz volt elég. Hogy csak a győrmegyeieket említsük, Eöttevényen, Zámolyon és Darnón a püspök elfoglalta a templomokat, az evang. papokat pedig elűzte, Radványon meg Lippay János gazdatisztjei nem engedték meg nekik, hogy lelkészt tartsanak. A győri céhek is folytatják vallási türelmetlenségüket s az evang. mesterembereket nem fogadják be. De a sérelmek ügyét Lipót nem akarta napirendre kitűzni. A királyi előterjesztések gondosan elkerülték a vallási dolgokat s az elintézést sürgető protestáns rendeket azzal akarták jogos kívánságaik orvoslásának a szorgalmazásától elriasztani, hogy most fontosabb elintézni valója van az országgyűlésnek. A török ellen kell szervezkedni. Az evang. követek nem is zárkóztak el ez elől, de óhajtották, hogy előbb az oly csúfosan negligált vallási dolgokat rendezzék. Hónapokig tartott az e feletti vita, míg végre is a protestáns rendek, belátva, hogy jogos 1 iMárkus - Kolosvári - Óvári: id. ni.
