Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
II. A gyülekezet keletkezése.
13 vezetése alatt tekintélyes német sereg jött hazánkba és Melanehthon ezekkel három evang. lelkészt: Agricola Jánost, Steinbach Jánost és Aman Theobaldot küldötte hozzánk, a kik a Duna partján fekvő városokban, tehát Győrött is, prédikáltak. A telekkönyvek alapján pedig igen érdekes adatokat szolgáltat nekünk Villányi Szaniszló fentebb idézett munkájában. E szerint Győr városáról az 1567., 1617., 1634. és 1703. években vettek fel királyi rendeletre telekkönyveket. Ezek közül az első három német, az utolsó magyar nyelvű volt. Az 1567-iki telekkönyv már (a mint láttuk) felemlíti, hogy a lovasok prédikátorának a háza az úri-utcában, Kálmán deáknak, a magyar prédikátornak a háza pedig az új-utcában fekszik. Megjegyzendő különben, hogy Landsknecht Ábrahám vezetéknevét azzal kell megmagyaráznunk, hogy ő a landsknecht-katonák prédikátora volt. Háza a „hegyen", tehát a jelenlegi püspökvár dombján volt, a hol különben sok landsknechtkatonának volt háza. Ezek ugyanis, mint állandó várőrségre rendelt katonák, Győrött letelepedve, házakat is szereztek. 1 Az egyházi élet elengedhetetlen járuléka, az iskola, szintén hozzájárult már a keletkezés éveiben a győri gyülekezet virágzásához. Hogy is lehetett volna el egy oly kiterjedt egyházközség iskola nélkül? És hogy e tekintetben a győriek szintén vezető szerepet vittek a magyarországi protestantismusnak már ebben a korában is, arra vall Szenczi Molnár Albert, a hírneves nyelvés hittudós nyilatkozata is, a J<i 1587-ben a győri evangelikus iskolában tanult. Ő maga irja ezt le a Postilla Scultetica-nak az előszavában. (Ezt a könyvet Frigyes herceg udvari lelkésze, Skultéti Ábrahám irta latinul, Szenczi Molnár pedig magyarul adta ki Oppenheimban 1617-ben. Evangéliomi szövegmagyarázatot foglal magában.) „Alig töltöttem el szüleimnél tizenkettődik esztendőmet (irja Szenczi Molnár), hazámbul ottan 1 Villányi id. m. 132. 1.
