Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

I. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. ev. egyházmegye története

- 16 — kezűleg hímzett oltárteritőt. Sztehló lelkészt ellátta igen szép szarvasmarhával. Háan állitja, miszerint ezen Hadik András, a kl 1710 - 1790. élt, Hadik János egykori (1585-1642.), trencsényi evang. lelkész és superintendensnek a dédunokája volt. Ezen Hadik András különben a történelemből is, nevezetesen a hétéves háborúból ismeretes, a midőn huszárjaival Berlinbe hatolt és a várost megsarczolta. Ugyancsak Háan felemliti az 1879. évi „Koruhev" 13. számában gróf Brunszvik családot is mint a Futták táján letelepedett evang. tótok jótevőjüket. Elmondja, hogy Rohonyi György, glozsáni lelkésznek költeményeit 1802-ben Brunszvik grófné saját költségen kinyomatta és hogy a Brunszvik család szintén evang. lelkésztől származik, mert Brunszvik Tóbiás 1620- 1624-ig superintendens volt és annak dédunokája Brunszvik József, a bácsmegyei evang. tótok jótevője volt, miután a futtaki uradalom gróf Hadik András után az ő birtokába került. Azonban már 1760 — 1770. körül, midőn a vallási türelmetlenség szűnni kezdett, nemcsak a kitűnő Sztehló András, pilisi ág. hitv. ev. pap, hanem a szelidlelkű Spannagel Sámuel is, ki előbbinek közbenjárására 1770-ben az ó-pázuai katonatelep ág. hitv. ev. prédikátorává neveztetett ki, időnként meglátogatták Bács-Bodrogh mi-gyei hitsorsosaikat és részesitették vallásuk vigaszában. Különösen Spannagel tünt ki e tekintetben annyira, hogy még évek múlva, 1788-ban II. József császár a futtaki kastélyban időzvén, maga elé hivatta és az egyházi téren hosszú éveken át kifejtett buzgó és sikeres működésének elismeréséül megajándékozta néhány arannyal. Az 1780-as évekbe esik a protestáns németek telepítése BácsBodrogh megyében. Második József császár ugyanis azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy a Mária Terézia alatt történt német katholikus telepítése daczára még mindig nem elég népes a megye, Frankfurtban székelő császári biztosa által 1782. évi szeptember hó 21-én kiadott úgynevezett telepítési nyílt parancsban felhivatta a felső Rajna vidéken lakott alattvalóit, hogy települjenek le Magyarországon, hol még egész nagy néptelen vidékek vannak, melyek német szorgalom által művelve, minden tekintetben könnyű megélhetést biztosítanak. És valóban, Bács-Bodrogh vármegye legnagyobb részben pusztaság volt s hosszú utat tehetett a vándor, míg falura és emberekre akadt, és a heverő föld sem egyeseknek, sem az államnak semmiféle haszifot nem hozott. A czélba vett telepítés ennélfogva minden tekintetben indokolt és szükséges volt.