Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

III. RÉSZ. Az egyes egyházközségek története - A. A 18-ik században keletkezett egyházközségek

- 156 — lásban egyetlen egy szeghegyi német sem vett részt, ellenkezőleg, a szeghegyiek, hol csak lehetett, feketehegyieken segitettek, mig végre julius 8-án Gujon tábornok Topolya felül jőve Hegyesnél megjelent és táborát a Szeghegyi határban ütötte fel, saját maga pedig a szeghegyi evang. paplakban szállást vett. Jellachich, kinek főhadiszállása Uj-Soóvén, tábora Űj-Verbászon volt, julius 13 és 14-ke közti éjjelen észrevétlenül Szeghegy előtt jelent meg seregével és tüzelni kezdett. A nyugalomra hajlott honvédeknek alig volt idejük, fegyverüket felvenni és első réműlésben hátrább húzódtak a falutól a falu mögött fekvő kis rétig Gujon, a kizáguldott a faluból és egy vele szemközt lovasüteggel találkozott, azonnal visszafordult azzal a faluba, a fő-utczán keresztül a templomig, itt kanyarodva, vágtatva a keresztutczán keresztül az ellenség szeme elé vezette az üteget és annak tüzelése által iszonyú pusztitást okozott az ellenség soraiban. E pillanatban minden oldalról szuronnyal támadták meg az ellenséget a vitézhonvédek és az ellenség vad futásnak eredt. A csata a magyarok által rövid két óra alatt fényesen meg volt nyerve. Ámde a felkelő nap iszonyú látványt világitott meg. A csatatér rémületes gyászmezőt mutatott ; széttépett, összevagdalt, összetiport halottakat, jajgató szebesülteket százanként szedték össze a szeghegyi németek és rakták a kocsikra, hogy a holtakat a sirhoz, a sebesülteket be a faluba az evang. iskolák termeibe vigyék ápolásra. Azok, kik még életben vannak azon időből Szeghegyen, bizonyíthatják, hogy segítséggel és önmegtagadással senkisem áldozhatott nagyobb mértékben azon időben a hazaszeretet és a haza iránt hűség oltárán, mint azt azon gyászos napokban a szeghegyi németajkú ágost. hit. evang. hivek tették. Ezen méltatlanul meghurczolt német evang. község hazafias kegyeletből és az elesett, névtelen honvéd hősők iránti hálából egy megyei bizottság felügyelete alatt 1895. tavaszán az elesettek csontjait összeszedve, közös sirba temette és a fölé hat méter magas, impozáns emlékkövet állított. 17. Torzsa. Az 1522. évi dézsma kimutatásban belvári Porkoláb Péter és Péter szerzetes Dicatorok V. kerületében 82-ik szám alatt egy Tarcsa nevű falu említtetik, melynek azon időben 29 jobbágya volt és Tarcsa vagy hibás írás, vagy pedig e név későbben Torzsára változtatott át, mert az a falu ugyan azon területen létezett, a hol a mai Torzsa áll. Torzsán a II. József császár által eszközölt telepítés következtében Bács-Bodrogh megye területén az első ág. hitv. ev. és ev.