Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

Bevezetés

— 9 megyének még emlékezete is annyira kiveszett, hogy a helytartótanács 1780-ban ismét egyesitette. Hogy a puszta megyét benépesitse, a kormány ide telepitette a török elől menekülő bunyeváczokat és szerbeket s ezekből a dunai és tiszai határőrségeket szervezte; csak az 1741. évi országgyűlés mondta ki e területek visszacsatolását, de a szerbek számára előbb Duna-Tisza szögletében a Csajkáskerületet szervezték s utóbb kiváltságos koronaterületül kiszakították a tiszamenti községeket is. Ekkor ismét sűrűbben telepedtek le idegenek, igy nevezetesen Mária Terézia és II. József uralkodása alatt, úgy hogy 1787-ben 184.000 lakosa volt a megyének. Bács és Bodrogh megyék közt örökké tartó perlekedés következtében az 1802. évi VIII-ik trvezikk a két megyét törvényesen és végleg is egyesitette s egyúttal veglegesen rendezte. Ekkor kezdődött meg a megye gazdasági fellendülése, mely a Ferencz csatorna épitésével és a terjedelmes mocsarak lecsapolásával indult meg. Az 1848—49-iki szabadságharcz alatt számos ütközet B-ban vivatott, nevezetesen hegyes-szeghegyi, kátyi és szentmártoni ütközetek és Szt.-Tamás a magyarok általi bevétele. Az 1849. november 18-iki császári nyílt parancs Bácsmegyét, Temes, Torontal- és Krassomegyékkel s Szerémmegye rumai és illoki járásával együtt Szerb vajdaság és Temesi bánság név alatt külön tartománnyá alakitotta, melyet Magyarországtól elkülönítve közvetlenül a bécsi ministerium alatt álló tartományi hatóságok igazgattak. A magyar alkotmány helyreállítása 1867-ben a megyei szervezetet is újra életbe léptette s az 1873. évi XXX. t. cz. a Csukások kerületét is egyesitette Bácsmegyével. Az 1891. évi népszámlálás szerint Bács megye lakóinak száma volt 716.488 lélek, 1 km-re tehát 64 lélek esett; hitfelekezetek szerint: 461.127 róm. kat., 9983 gör. kat. 131.303 gör. kel., 64.810 ág. evang., 27.934 evang. ref. és 19.115 izraelita. 2. A Bács-szerémi egyházmegye néhány egyházközsége Szeréül vármegyében keletkezett. Ezen vármegye Horvát-Szlavonországban fekszik ; határai E-on Verőcze és Bács-Bodrogh, K-en Torontál, Ny-on Verőcze és Pozsega vármegyék, D-en Bosznia és Szerbia, melyektől a Száva választja el. Területe 6865"80 km. A vármegye felszíne túlnyomóan lapályos, de E-i részében egy jelentékeny hegysége van, mely az egész vármegye hosszában Ny-ról K. felé vonul s melynek gerincze végfogytig párhuzamosan halad a Dunával. Ezen 90 km. hosszúságú hegyláncz magva a Fruska Gora (hajdan Möns Almus-a); benne többnyire mély és nem ritkán szakadékszerű völgyek vannak : lejtői főleg a Duna felé meredekek és szorosai nehéz járatuak. Legmagasabb tető benne a Cserveni Csot (539 m.). Az egésznek közép-