Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

III. Harmadik korszak - Az egyház és iskola újra feléledésének kora 1790-től napjainkig - 50. Lyceumi tanárok életrajzai

Modorba választatott meg lelkésznek és 1816-tól 1826-ig a dunáninneni ev. egyházkerület superintendense volt. KovátsMartiny Gábor elemi tanulmányait Modorban kezdte. 11 éves korában a magyar nyelv megtanulása végett Győrbe került, hol Stelczer és Kis János, a későbbi superintendens, voltak tanítói. Két évi itt tartózkodása után visszatért Modorba, hol a humaniorákat végezte. 1799-ben a pozsonyi ev. Lyceumba jött, hol Fábrytól philosophiát, Sabeltól és Bilnitzától mathematikát és Stanislaidestől történelmet és theologiát tanult. Ez időben élt Pozsonyban Lumnitzer István, híres orvos és fűvész, ki Lyceumunk tanuló ifjúságával gyakran tett fűvészi kirándulásokat. E kirándulásokban Kováts-Martiny is mindég részt vett, és a jeles mester útmutatásai és magyarázatai megkedveltették vele a természettudományokat. Né.-y évig tanult Kováts-Martiny a pozsonyi Lyceumon. 1803-ban Bécsbe ment, hol kivált természettudományokat hallgatott két évig. 1805-ben Göttingába ment, hol Piánktól, Staudliantól és Eichhortól theologicumokat, Thibaudtól mathematikát, Heyne és Mitscherlichtől philologikumokat, Meyertől physikát, Hardingtól csillagászatot, Blumenbachtól természetrajzot, Herbarttól és Buttertól philosophiát hallgatott és a szünidőkben meglátogatta Németország nevezetesebb városait. 1807-ben visszatért a hazába és a modori gymnasiumhoz választatott meg tanárnak és igazgatónak, hol tiz évig nagy sikerrel működött. 1817-ben a pozsonyi Lyceumhoz a Fábry István halála után újonnan szervezett mennyiségtan-természetrajzi tanszékre választották meg. Kováts-Martiny, ki ugyanekkor a soproni Lyceumhoz is kapott meghívást, a pozsonyi állást foglalta el. Uj tanszékében a physikán és mathematikán kivül előadott még természetrajzot, egyetemes történelmet, héber nyelvet, földrajzot. Tantárgyait latin nyelven adta elő. A tanuló ifjúság rendkivül szerette és nagy figyelemmel csüngött tanításán. Az estvéli órákban olykor a lakása mellett elterülő ó temetőbe rendelte tanítványait, hol messzelátókon mutatta és magyarázta nekik a csillagokat, máskor ismét mértani gyakorlatokat végzett velők a vidéken és a város többi részeiben; tavaszszal és nyáron fűvészi kirándulásokra vitte őket. Alapját vetette a lyceumi természettani gyűjteménynek, mely még most is bír több ő tőle készült természettani eszközzel. 1823-ban részt vett azon müveletekben, melyekkel Buda és München között a földrajzi hosszúságot állapították