Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

Előszó

1606-tól 1672-ig terjedő időt foglalja magában. A bécsi béke és az 1608-iki országos törvény a protestánsoknak szabad vallás gyakorlatot biztosított. Ennek oltalma alatt megalakult Pozsonyban, hol a talaj az új hit befogadására úgyis eléggé elő volt készítve, az evangelikus egyházgyülekezet. Tagjai csakhamar annyira szaporodnak, hogy rövid idő alatt a város leges-legnagyobb s legintelligensebb elemei a protestáns hithez csatlakoznak; az egyház és iskola nem reménylett fejlődésnek indúl. E gyors fellendülés megdöbbenti a bécsi udvart és a katholikus clerust; ez utóbbi meg is ragad minden eszközt, hogy Pozsonyban az evangéliumi hitet mindenkorra kiirtsa. Gonosz munkájával és ravasz fondorlataival czélt is ér és 1672-ben katonai karhatalommal elveszi a protestánsoktól két templomukat és iskolájukat, lelkészeiket és tanítóikat elűzi és ezzel az egyházat tényleg megsemmisíti. A második korszak az üldözés és elnyomatás kora, mely 1682-től 1790-ig terjed. Tíz évi szünetelés után az 1681-iki soproni országgyűlés határozatai értelmében újra megalakúl Pozsonyban az evangélikus egyházgyülekezet. De az egykor viruló egyház Ínséggel, nyomorral küzd ; tagjai, kik még nem régen a város lakóinak zömét alkották, most alig haladják meg a négy ezret. A soproni országgyűlésnek a protestáns vallás szabad gyakorlását megszorító intézkedései miatt a gyülekezet a külvárosban, temetője közvetlen szomszédságában kénytelen meghúzódni, és ott temploma és iskolája számára új otthont alapítani. A protestáns vallás és a magyar alkotmány megvédéséért vívott harczok letiprása után a magyar protestáns vallásügy merőben a királyi önkény tárgyává lesz. Az államhatalom uj organuma, a királyi