Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

II. Második korszak - Az üldözés és az elnyomatás kora 1682–1790 - 11. Bél Mátyás

nagyobb elnézést kellett tanúsítani és durva pajkosságaikat is szó nélkül kellett eltűrni. Egy alkalommal a pajkos tanulók birkóztak, és egy úrfi-féle nagy kamasz tanuló birkózó társát úgy a földhöz vágta, hogy vele együtt hat szegényebb sorsú tanuló, kik a birkózást nézték volt. a földre bukott. Közöttük volt Bél is. és míg a többieknek semmi bajuk sem esett. Bél a fejét egy hegyes kőbe vágta, és oly tátongó sebet ütött rajta, hogy majdnem elvérzett, és csak négy hónapi gondos ápolás után épült fel. A szülők erre Bélt innen kivették és a nógrádmegyei Káinóra vitték, hol vattai Batta Pál nógrádi főszolgabírónak és kálnói birtokosnak egy nemesi iskolája volt. Ezen időkben ugyanis részint a sanyarú körülmények, részint a megszorító királyi rendeletek miatt a protestánsoknak nem igen volt lehetséges nyilvános latin iskolákat felállítani és fentartani, azért egyes vagyonos, előkelő nemesek, mivel nekik maguknak is iskoláztatni való gyermekeik voltak, saját nemesi birtokaikon magániskolákat állítottak fel, hová aztán más. családbeli gyermekeket is befogadtak. Ilyen volt Batta iskolája is Kálnón. Bél 1694-ben került ide és mint szegény sorsú tanuló ingyen tanításban részesült, sőt élelmezést is kapott. Azonban ezen iskolába Bél csak félévig járhatott, mert Batta, az iskola nemes fentartója meghalt, a tanulók elszéledtek és Bél e mellett még súlyos betegségbe is esett, úgy hogy atyja kénytelen volt őt haza vinni. Felüdülvén betegségéből atyja 1693 őszén AlsóSztregovára vitte, hol a Madách családnak a kálnói Batta-féle iskolával hasonnemű iskolája volt. melyet Madách János, korponai kapitány és alsó -sztregovai földbirtokos alapított volt. Bél ezen intézetben két évet töltött, és valószínűleg a grammatikai osztályba járhatott. Ekkor atyjának jóákaró emberek azt tanácsolták, hogy vigye fiát Beszterczebányára. melynek jóhírű evangélikus