Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Anyagi gyarapodás. Üdvös alkotások. Oszloposok visszalépése.

48 ellátására nyújt biztos támaszpontot; míg a többi 50 árva fentartására szükségelt évi költséget, mintegy 12,000 frtot tagdíjakból, könyöradományokból és más egyéb kevésbé biztos segélyforrásokból kell összegyűjtenie, a mi már egymagában is elég és nehéz munkát ró reája. índítványoztatott másrészt, hogy az árvaházba bármely okból fel nem vehető' árvák egy része megfelelő díjért családoknál helyeztessék el. Ezt az indítványt a választmány nem ejtette el, egyelőre azonban csak tanulmánya tárgyává tette. Azonban magáévá tette végrehajtás czéljából azon tervet, hogy a jelenlegi árvaház a fővárosnak felajánltassék megvételre és helyette Budán egészséges fekvésű helyen nagyobb terjedelmű, mintegy 150 árva befogadására alkalmas árvaház emeltessék lehetőleg pavillon rendszerben. Mindkét terv keresztülvitele érdekében megtétettek a puhatoló lépések. A nagy alapító kifejezett akaratának, hogy hagyománya az árvaház felvirágozására fordíttassék, a választmány mindenekfelett az által vélt leginkább megfelelően eleget tenni, ha a nyújtott segélyt az árvák lelki és testi jólétének emelésére és az intézetből kibocsátott növendékek továbbképzésére fordítja. E nemes gondolkodásra valló határozata, a mely az egyesület derék alelnökében, Kovácsy Sándorban kiválóan buzgó támogatójára talált, haladéktalanul érvényre emeltetett az intézetben az árvák nagy előnyére. Dr. Wagner János, a nagy emberbarát emléke pedig örökre élni fog a protestáns árvaház hálás árváiban nemzedékről nemzedékre. Anyagi gyarapodás. Üdvös alkotások. Oszloposok visszalépése. Mint tavaszi napon a permeteg eső csendesen hull a földre, de annál nagyobb hasznot hajt, olyan volt a választmány munkálkodása báró Kochmeister Frigyes vezetése alatt. Kerülve minden feltűnést, zajtalanul, de áldásthozóan működött az árvák ügyének előbbre vitelén. A bizalom az egyesület iránt a társadalom minden rétegében mindinkább fokozódott és gyarapította anyagi erejét. Az 1887-ben elhunyt Schneider József az egyesület tiszteleti tagja az azzal szemben tanúsított áldozatkészségével — noha ő maga