Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.

Az árvák új hajléka. Válságos évek

18 Miután e jótékonyczélú sorsjáték rendezésére a m. kir. pénzügyminisztériumtól az engedélyt megkapta, megkezdó'dött a sorsjegyek rendszeres elárusítása. Kibocsáttatott 200,000 drb. 30 krajczáros sorsjegy és a siker fényes volt. E vállalat 22,421 forint 73 krajczár tiszta jövedelmet eredményezett, a melybó'l az adósság teljes törlesztése után 11,301 forint 73 krajczár jutott az alaptőkének. Az 1870. évi márczius 21-én az árvaháznak kiváló napja volt, mely az intézet életében mindig nevezetes marad, azon legmagasabb kitüntetésben részesült, hogy Erzsébet szeretett királynénk O Felsége azt legmagasabb látogatásával szerencsésíteni méltózott, jeléül annak, hogy az egyesület tevékenysége még a trón előtt is érdeklődést keltett. Az árvák iránt anyai szeretettel viseltető királyné O Felsége az . intézet beható megtekintése után e czélra készen tartott emlékkönyvbe nevét kegyesen bejegyezvén, a tapasztaltakkal való legfelsőbb megelégedésének nyilvánításával távozott az árvák szerény hajlékából. Ballagi Mórnak, mint elnöknek különös érdeme, hogy lapja a «Protestáns Egyházi és Iskolai Lap» útján nagyobb mozgalmat keltett a vidéken az árvaház érdekében és annak ott is pártfogókat szerzett, továbbá, hogy a segélyforrások növelése végett megindította 1873-ban az «Árvaházi Képes Naptár»-t, a mely hatékony terjesztője lett az árvák ügyének. Azonban a fővárosi tagok évről-évre kevesbedtek, a bevételek csökkentek, hazánk kulturális viszonyainak rohamos fejlődése, az egymásután következett rossz termések folytán beállott drágaság nagyon megnehezítette az életet s így az árvák évi tartási költsége is tetemesen emelkedett, mert míg 1870-ben egy árva 186 forintba került, addig már 1873-ban 214 forintba, tehát 28 forinttal többe, mint három évvel előbb. Egy felettébb szomorú emlékű év hazánk történetében az 1872-iki. Az év első felében előállott pénzügyi csapás majdnem tönkre tette az ipart és kereskedelmet; azután jöttek napok, melyek jóformán egészen meghiúsították gazdáink reményeit, majd következett a rohanva és tömegesen gyilkoló járvány. Mind e sújtó körülmények nagyon megnehezítették a választmány működését, az intézet folyó kiadásait nem fedezték a bevételek, pedig 58 árváról kellett gondoskodnia. De nem csüggedt, bízott az Istenben, ki akkor áll legközelebb hozzánk, a mikor legnagyobb a veszély. A választmány rendelkezésére nem állott