Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
III. A késmárki főtanoda mint kerületi lyceum 1839 óta
vezetet az intézet gymnasiumi és lyceumi folyamaira teljes kiterjedésben alkalmazni, semmi nehézségtől nem riadtak vissza, sőt legnagyobb készséggel vállalták magokra a bővített tananyagot és ennek nemzeti nyelven és korszerű szellemben való müvelését, valamint a fegyelem és iskolai törvények a kitűzött vezéreszmék szerinti átdolgozását, — úgy másrészről a lyceum érdekét helyesen felfogó pártfogók vetélkedve buzdításukkal és áldozatkészségükkel járultak hozzá, hogy a lyceum ezen korszerű átalakítások színvonalára emeltessék. Azon nagylelkű pártfogók sorából, kik a negyvenes évek elején kegyes adományaik- és alapitványaikkal a lyceum ujraszer- folyt kegyes vezését elősegítették, a fent említetteken kívül hálával megemliten- adoma ny° k ° ° 1840-ben. dők: Zitkovszky Lajos és Zsarnay Imre, egykori tanárok, kik a physikai muzeum gyarapítására pénzbeli alapítványokat tettek ; Nehrer xx orvos és mások, kik ugyanezen czélra Steiner Samu tanár által nyitott aláírási iven kisebb nagyobb összegeket ajánlottak; Mihályik Dániel nyugalmazott tanár, ki saját physikai taneszközeit, Babich Antal, ki kagylók- és más tengeri állatokból álló becses gyűjteményét a muzeumnak ajándékozta. Továbbá Máriássy Ágost, lyceumi felügyelő, a leendő néptanítók orgonajátékban való gyakorlására egy zongorát ajándékozott. A lyceumi könyvtárt Szirmay Sándor, Engel Sándor és dr. Smith Vilmos Ámánd becses könyvgyűjteményeikkel gazdagiták és az utóbbi egyszersmind az ócska könyvek bekötésére és a könyvtárnok díjazására kettős alapítványt telt. A tanári özvegy- és árva-nyugdíjintézetet, melyet pár év előtt Kralovánszky István megalapított, a tanárözvegyaszszony Aderján Zsuzsánna végrendeleti hagyományával gyarapitá, mely alap az 1841-ik évben megalapított terv szerint a lyceumi tanárok és helybeli ev. lelkészek, valamint a polgáriskolai tanítók évenkinti adakozásai által azóta folyvást öregbittetett. Megemlítendő, hogy a pártfogóság az éneklés, orgonázás és rajzolás oktatásáról is gondoskodott és a gymnastika berendezésére is lépéseket tett. Ezen utóbbinak életbeléptetését különösen elismerésre méltó buzgósággal karolta fel Benedicty János tanár, ki is az arra szükségelt építő anyagot a várostól kieszközölte és pénzadományokat gyűjtött, mígnem végre 1843-ban be lett rendezve és egy a lyceum löltségén képesített tanítóval el lett látva. Mielőtt pedig a lyceum azon örvendetes reformkísérletei Mihá ly> k tovább fejlődtek, a tanári kar egyik kiérdemült tagja, Mihályik emiéTeTete. Dániel, miután csak rövid ideig" élvezhette nyugállapotát, örök nyugalomra szenderült el. A megboldogult 1773-ban Hibbén, liptómegyei helységben születvén, miután otthon az elemi, Dobsinán a
