Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

I. A késmárki ev. latin iskola, mint a helybeli ev. ág. hitv. egyházközség intézete 1760-ig

Bocatius János más nagyérdemű rectorok sorában latin versekben dicsérőleg említett. Utána volt Thorakonymus (Kabatay) Mátyás, breznóbányai születésű, ki több iratban nyiltan a calvinismust vallotta és ennek következtében 1575-ben hivataláról leköszönni kényszerült, de még azután is főként egykori selmeczbányai tanitója Eberhárd Mátyástól hevesen támadtatott meg. Collegája volt Draco Kelemen baccalaureus, selmeczbányai születésű, kire két osztály és az énekkar vezetése volt bizva. Ez későbben Dubniczán lett lelkész. - Szontagh Imre az 1575. év végéig viselte a rectorságot, azután pedig városi jegyző és 1582-ben bíró lett. Ezt követé Ambrosius (Lám) Sebestyén 1586 — 80, ki azután eperjesi és 1583 óta késmárki lelkész volt. Idejében (1584) a közel fekvő Nagy-Őrön Horváth Stansith Gergely által alapíttatott nagyhírű gymnasium, melynek egyik tanára Grawer Albert támadásai ellenében a crypto-calvinismusról gyanúsított Ambrosius nyilvános disputatiók- és számos iratban hitbeli nézeteit védelmezé. Ambrosius mellett mint conrector és azután mint rector működött Greiffen

zweig János 1582-ig, ki innen Markusfalvára ment lelkésznek. Utána Rechennius Dávid 1582—83-ban és Mümchen Pál 1583— 85, ki ezen utóbbi évben szepesszombati lelkésznek választatott. — Gabelmann Miklós, magister és mecklenburgi jogtanár, 1585—87, ki innen Horváth Gergely ajánlata folytán Gsepregre a Nádasdy-féle gymnasium berendezése és vezetése végett, onnét pedig a stájerországi rendek által Gráczba hivatott ; végre gróf Nádasdy ajánlatára II. Rudolf császár életirója lett és a keresztesi ütközetben lelte halálát 1596. — Utódai a rectorságban voltak: Szontágh Gergely 1588—89; Marthius Mihály magister Reszterczebányáról 1590—95, ki a városi hatóságnál talált alkalmazást; Mylius János, iglói születésű 1596— 98, ki már azelőtt a morvaországi Mezericzen és a lőcsei iskolánál rector volt, itt pedig a crypto-calvinismussal vádoltatott. Ez okozta, hogy Késmárkról is két évi működése után a porosz Elbingenbe eltávozott. — Utána következett Kunischius Ádám, késmárki születésű, a városi biró fia, ki Wittenbergából visszatérvén először Kassán mint conrector, azután 1598. óta szülővárosában mint rector volt alkalmazva. Kitűnő költői tehetséggel birt és Bocatiussal legbensőbb baráti viszonyban állott, miről költeményeik maradványai tanúskodnak.*) Őt is mint számos más jeles iskolai és egyházi férfit az 1600-ban pusztító dögvész ragadta el. A XVII. században rectorok voltak: FrölichJános 1601—08, *) Genersich II. 161—64.