Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)
III. A késmárki főtanoda mint kerületi lyceum 1839 óta
megboldogult életkörülményeit, tanári édemeit, polgári és emberi erényeit meleg szavakkal ecsetelték*) ; onnan pedig a sírkertbe örök nyugalomra helyeztettek el. 1842-ben a felügyelői és gondnoki tisztségben következő változások állottak be: Berzeviczy Pál, ki Pongrácz Gergely leköszö- és gondnoki nése után néhány év óta a lyceum helybeli másod-felügyelője volt, t,s z^ő ben ezen tisztséget letevén, helyébe Okolicsányi Lajos választatott meg. Cornides István, helybeli első felügyelő, ki egyszersmind 1826 óta a nagyobb lyceális pénzalap gondnokságával volt megbízva és kinek lelkiismeretes kezelése, valamint azon időben befolyt tetemes adományok folytán a pénztári állomány 71,904 frt 30 kr. v. p. A n*P° b b b b értékére emelkedett, ezen utóbbi tisztségről leköszönvén, ezzel a i yc eáiis pártfogói közgyűlés által Raisz János lett megbízva. Az attól P éaztára U°^ D J , mánya 1842. elkülönített es akkor Sponer Antal gondnok kezelése alatt álló kisebb lyceális pénztárhoz tartozó tőkék, u. m. az ösztöndíj-, könyvtári-, muzeumi-, tanári nyugdíj- és a tanári-, lelkészi- és tanítói özvegyek és árvák gyámolitására szolgáló alapok összege tett 16,565 vfrtot. 1842-ben május 29-én Józsa Zsigmond jogtanár intézetünk- Hunfa KT , , , . . Pál mint tői elbúcsúzott es helyebe ugyanazon evi junius 27-en a pártfogói jogtanár közgyűlés által Hunfalvy Pál, hites ügyvéd „alapos tudomá- 184 24 Snyossága, elterjedt híre és mindenütt nyert méltánylásának kezessége mellett kivételesen egyhangú felkiáltással lett megválasztva". Hunfalvy, ki jelenleg hazánk legkiválóbb tudósainak egyike s nyelvösszehasonlitási, ethnographiai s történelmi kutatásairól a külföld előtt is ismeretes és nagyrabecsült egyéniség, már azon időben is remek miveltségü tekintély vala hazánkban, kinek hire intézetünknek nem csekély előnyére vált és a kinek teremtő szelleme által főtanodánk nagyobb szellemi, sőt anyagi virágzása is elősegittetett. Hogy mily világos öntudattal és magasztos szempontból fogta fel tanári feladatát, kitűnik székfoglaló beszédének**) ezen szavaiból is: „Feladatom, az élet küszöbén álló ifjaknak megmutatni Hivatásának egyfelől a jogot, hogy tisztán lássák az eszmét s tanuljanak hó- feifogála! dőlni annak, mely nem ábránd, nem hiú képzelmény, mint sokan szeretnék gondolni, hanem mely a lélek legsajátabb tulajdona, közös jellem, az égtől mindnyájunkba oltott jellem ; megmutatni más*) V. ö. Todten- und Gedächtniszfeier am Begräbnisztage des weiland hochgelehrten Herrn Dániel Mihályik, emeritirten Professors der Theologie und Philosophie, der Mathematik und der Naturwissenschaften stb. **) V. 8. Beszéd, melyet a késmárki ev. lyceumban törvénytanitói hivatalba igtatásakor 1842. tizenegyed hó 23-án mondott Hunfalvy Pál, hites ügyvéd s a m. tud. A. lev. tagja, Lőcsén 1843
