Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

104 majdnem mind idősebb száműzött lelkész tartózkodott. Az ifjabb lelkészek távolabbi videkekre való futás utján menekültek. — Szeberiben a száműzötteket a félelem fogta el, midőn látták, hogy menedékhelyükben börtönre akadtak — s igy mintegy magok rohantak a veszedelembe. Az első dolog, melyet velők szemben a szebeni királybiztos — Volkra Theophil — megkisérlett, az volt, hogy az egyes idemenekült lelkészeket, a kiknek megérkezéséről értesült, elfogatni igyekezett. — De ezek, kivévén két igeu idős lelkészt, — mind megfutottak. Ezen emiitett két idősebb lelkész pedig volt: Gassitzius János azelőtt berzeviczi lelkész, igen öreg, a ki alig bírt már járni és Thomae György péchujfalusi • lelkész. Hogy mi sorsa volt mind a kettőnek, az alább a berzeviczi lelkészek stb. életrajzában látható. — Más lelkészek erdőkben és barlangokban rejtőztek ; ismét mások az urak udvaraiban, némelyek a külföldön kerestek menedéket. — Mind igen nagy szegénységben sinlődtek, mert jövedelmeikből s vagyonukból mit sem vihettek magokkal, mert mindenöket elszedte s maga közt felosztotta a német katonaság s a kath köznép. — Azon lelkészek, a kik a hazában maradtak s különösen azok, a kik az urak udvaraiban lappangtak, gyakran parasztruhába öltözködve, titkon meglátogatták a hiveket, azoknak titkon kiszolgáltatták az urvacsoráját is s a hitben való állhatatosságra intették őket. így történt, hogy midőn a szabad vallásgyakorlat visszaállíttatott, kivévén azon sokakat-, a kik katholikusokká lettek, újra számos hívei voltak az ev. egyházaknak. A mint a templomokat elveszítették, a parochiákat, az iskolákat, sőt azok ingatlanait is a katholikusoknak voltak kénytelenek az evangélikusok átadni s a menekülő lelkészek még saját bútoraikat, vagyonukat is elvesztették sokhelyütt, részben ugy, hogy az elvétetett tőlök, másrészt, hogy nem volt idejök, módjok a zűrzavarban magok számára megmenteni valamit. Némely helyütt ugyan egyideig a templom elvesztése után is a parochiákon maradtak a lelkészek, de az sem tartott sokáig, — legtöbb, midőn egyháza elpusztult, örökre elhagyta azt. Ezek közül néhány más sárosi egyházban vagy megyében később újra hivatalt vállalt, de az idősebbek, a vagyonosabbak a szabad kir. városokban, a hová a menekültek, igyekeztek a mint csak lehetett, házat, földet, kertet szerezni s végleg letelepedni. Sok száműzött lelkésznek laktak utódai (laknak még mai napság is) Szebenben, Eperjesen, Bártfán. — Ilyenek voltak Szebenben a: Thomae, Clementis, Kuliczy, Foxy, Szendek, Orlich, Ribossy, Lazányi, Lowtsányi, Hrabéczy, Munyay, Jeszenszky, Felix, Simonisz, Ocsovinyi, Molitorisz, Bernovits, Yalentinyi, Warmozy, Lubovenszky vagy Egyedy, Czapkay, Hódul, Rotaridesz 85 családok, melyek közül még ma is több él Szebenben. — Szebenben lakott Ruffinyi János később Tisza ker. püspök is, midőn az 1745-ik évben száműzetett Daróczról, Szebenbő.l ment át a héthársi egyházba. — Itt lakott később Benkovits Tamás az olysói és Budaeus György a vörösalmai száműzött. — Eperjesen pedig megtelepedett a: Mikovinyi, Greskovits, Prányi, Gabrinyi, Vietorisz, Zwarétzy, s más papcsalád ; végül Bártfán telepedett meg a: Meczner, Niklétzy, Bendig, Stevonka, Richwaldy, Pósch s más család. A templomok sorsa ezen üldözések alkalmával. Midőn a katholikusok a templomokat minden belberendezésökkel s hozzátartozandójukkal elfoglalták, daczára annak, hogy sok helyűvé kath. papok vitettek be, a templomok üresen maradtak, mert a nép ev. volt s e templomokba járni, a mint a német katonaság elment, a kath. istenitiszteletben részt venni nem akart. így történt, hogy sok helyről a behelyezett pap, mivel a községben egy hive sem vólt, rövid idő múlva önként elment. Más helyütt, a hol még ugy a hogy maradhatott, a mig ott tartózkodott, ő szolgált az evagyelmiaknak is: keresztelt, esketett és temetett. Mily soká tartott ezen üldözés ? Ezen üldözés 10 évig tartott s azért tiz éves üldözésnek is mondatik. Vannak példáink reá, hogy olyan ev. lelkészek, a kik az üldözés idejében katholikusokká lettek vala, visszaállíttatván a szabad vallásgyakorlat, újra visszatértek az ev. hitre. 1682-ben a legtöbb elvett sárosi ev. templom az evangélikusoknak újra visszaadatott, különösen midőn Tököli Imre a maga seregével az elnyomott sárosi evangélikusok segítségére jött s midőn a soproni országgyűlés (1681.) után az ev. lelkészek egyházaikba újra bevezettettek. Némely ev. egyház újra virágzani kezdett, amint templomát, papjait, szabad vallásgyakorlatát visszanyerte. De ezen boldogság nem volt állandó, mert a következő években rövid idő alatt az evangélikusok majdnem minden egyházukat örökre elvesztették Sáros-, Zemplén-, Abaujmegyében s másutt is. A második nagy pusztulás ideje 1687—1722-ig. Hol keresendő ezen bajnak oka ? A róm. kath. főpapok a Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése után meggyőzték a hiszékeny I. Leopold királyt, hogy a sárosi ev. s réf. főurak, nemesek, sőt az ev. lelkészek is részesei ez összeesküvésnek s ezért nemcsak a lelkészek zavartattak ki egy-