Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

104 modvâny utján fordult az esperességhez. A gyűlések tekintélye nagy volt s a gyűléseknek mindenki engedelmeskedni tartozott. — A viszálkodó házasfelek a gyűlések elé idéztettek s válópereiket itt kezdették és folytatták és be is fejezték. (Mint az ki fog tűnni a jegyzőkönyvek kivonatából s mint az kitűnik azon pár feltűnő példából, melyet én Sztehlo Kornél legújabb müve a ház. j. t. M. rendelkezésére bocsátottam.) A gyűlésnek jogában és hatalmában állott az elválasztást kimondani, a házasságokat megakadályozni s a hásassági tilalmat büntetésül s a házasságtól való önmegtartóztatást vagy örökre, vagy bizonyos időre kiszabni. A gyűlés szabott pénzbüntetéseket is s pedig nemcsak a papokra és tanítókra, hanem bármely evangélikusra is. A lelkészeknek jogában állott a nagy bűnösöket vagy a 6-ik parancs ellen vétőket az egyházból kizárni s az élet megjavítása után vagy a javulás ígérete és feltétele alatt, visszafogadni. A gyűléseken hozott végzéseket a nemesség, a vármegye utján, ha szükség volt, karhatalommal is végrehajtotta. — Az 1706-ki márcz. 11-én Szebenben tartott közgyűlés volt az első, melyen világiak is részt vettek, eltekintve az 1670-ikitől, nevezetesen : Szirmay Miklós és Brezinay János. Gyűlések. Gyűlések (Synodi-conventus) minden évben több izben is tartattak a szükség szerint s ilyenek voltak: egyetemes, esperességí közgyűlések és részszerü gyűlések, gyüléskék, kisgyülések. Az esp. közgyűlések vagy Eperjesen, vagy Szebenben, vagy Héthárson rendesen évenként egyszer tartattak. Készszerü kisgyülések bármely helyütt évenként többször tartattak. A gyűlés helyét és idejét mindenkor a senior tűzte ki, a ki egyúttal elnökölt is, s itt intéztettek el, mint feljebb mondottuk, a házassági s válóperek, itt egyenlítettek ki a papok közötti viszályok, a papok, tanítók és a földesurak közötti perek. A botrányos életű papok és tanítók vagy a hivataltól mozdittattak el, vagy elcsukattak, v.agy megbirságoltattak, az indokolatlanul távol lévők is. A közgyűlésen választatott a senior, conseniorok és assessorok stbi. Az uj hivatalnokok, papok, itt iktattattak be s a törvényeket aláírták Az 1663. február 28. szebeni és az 1663. junius 13-iki varannói gyűlésen egyesültek a zemplénmegyei egyházak a sárosiakkal. 1842-ben pedig ezen esperességhez csatlakozott, a beregmegyei Uj-Kle nócz. 69 Alesperesek. Ülnökök. Gazdák. Prédikátorok. Felügyelők. A senior mellett rendesen 4 (—6) consenior és tisztán egyházi férfiakból választott (12) több assessor (ülnök) volt. Hogy mi volt ezeknek a házassági stb. perek ellátásán kivül (cons, asses.) tiszte, biztosan nem tudhatni. Kétségtelenül minden előforduló ügyet megvizsgáltak s a peres ügyekben Ítéltek. Az egyesülés után a zemplénmegyei, esetleg a sárosi lelkészek közül egy mindig zempléni alesperessé választatott. Ilyen volt Wiszlicenus János keczer-pekléni és Fabíányi János karácsonymezei lelkész is 1665. Hogy a tribunusnak a birság beszedésén és pénztár-kezelésén kivül mi volt még kötelessége, nem' tudhatjuk. Az oratorok a gyűlés alkalmával szoktak volt prédikálni. Eleintén esp. jegyző nem volt s olyanok csakis később választattak. Az első jegyzőkönyveket magok az esperesek vették fel. A régibb iratokban „Patronus"-okul említtetnek a kerületi esper. és egyes egyházbeli felügyelők. „Inspector" czimmel az első inspector, a ki (Zolnay szerint) mind kerületi, mind pedig esperességbeli felügyelő volt: Szirmay Miklós vala 1706 körül. Azzá választatott pedig, mert az üldözések alkalmával szükség volt reá, hogy könnyebben ellenállhassanak. Ennek halála után nemcsak a kerület, az esperesség, hanem minden egyház is választott magának inspectort, mert mindezeknek szüksége volt védőre, gyámra. 1807. jul. 6. (eperjesi közgyűlés) óta szokásba jött segéd- vagy másodfelügyelőket is választani. Az evangélikusok az egyházi javak urai. A mint valahol a lakosok az ev. vallásra tértek, az épitett templomok az ev. istentiszteletre használtattak. Igy foglalták el az evangélikusok a templomokat, a parochiákat, az iskolákat s a róm. vagygör. kath. papok jövedelmei : a szántóföldekből, a dézsmából, a rétekből és kertekből és a („quartis regiis") regálékból, az ev. lelkészek s templomok javára fordíttattak. — A dézsmát az uraktól majdnem mindenütt az evang. lelkészek húzták. Az irtványföldekből pedig a jobbágyok és zsellérek a dézsmát a templom fentartására fizették. A templomoknak voltak azonban eaját alapítványaik- is: földekben, rétekben, stbiben. A lelkészek készpénzben is húztak némi jövedelmet „salarium" czimmel. Midőn a templomokat elfoglalták, elfoglalták az evangélikusok azok egész felszerelését is, mint: oltárokat, orgonákat, harangókat, kelyheket, ruházatot, könyveket,