Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
360 Gálfy János 1865—1874. Baloghy-Farkas 1884-től. Tanítók : Eliadesz György, vagy Petroselinus 1647. Niklecziusz János. Petri Imre. Forgách Márton. Faj ko Ábrahám. 1743. Rohlik Márton. Kapitány Pál. » Greskovics János 1751. Némethy Sámuel. 1787. Czibulyák András 1793. G-reezár Mihály 1793. Czibulyák Ezékiel 1807. Fabriczy Dávid. Munyai Mátyás. Lánczos Mátyás. Victor András.. Kaczián Márton. Demeter István. Czibulyák Sámuel 1820. Szereday Károly 1833—1839. Szereday Tamás 1839—1853. Szereday Károly, másodízben, 1854—1878. Bogár Samu 1878—1879. Kovács Géza 1880-tól maig. 15. Uj-Klenócz. A munkácsi vasgyár Magyarország éjszaki részén Beregmegyében fekszik, mintegy órányi távolságra Munkács városától. Lakossága tót és német ajkú munkásokból áll és Frigyesfalva nevü községet képez. Mint e vasgyár, úgy Beregmegyének igen nagy része a „Schönborn Büchlein" Bécsben székelő grófi család első szülötti tulajdona. Jóllehet e család róm. kath. vallású, mégis az evang. hitvallásuak iránti humánus és toleráns gondolkozás módjáról ismeretes. 1823. év előtt a munkácsi vasgyárban és a szomszéd helyeken, sőt magában Beregmegyében is az ág. hitv. ev. hivők száma igen csekély volt, elannyira, hogy a hivek templom és '181 375 iskola híján lévén, vagy a kath. egyházhoz tértek át, vagy legalább gyermekeiket a kath. valláson neveltetni valának kénytelenek. A vasgyár kezelése, Pazár András igen tevékeny uradalmi tiszt kezeibe kerülvén, ez mindjárt hivatalba léptekor javaslatba hozta, hogy a vasgyár munkásai megszaporitassanak és a mennyiben (ő is evang. lévén) belátta, miszerint a Magyarhonban élő bányamunkások közül épen az ág. hitvallásuak azok, kik jó erkölcsi viseletök, ügyességök által ily vállalat sikeres előmozdítására sokat tehetnek; arra birá elöljáróit, hogy a szükséges bányamunkások évről-évre evangélikusokkal szaporittassanak. Igy lélekszámban megszaporodván, de a gyártulajdonos által is segittetvén, ezek képesekké lettek, egy ev. vallású tanitót, névszerint Walder Mihályt alkalmazni és neki a szükséges fentartást is megadni. Miután az evangélikusok sorsa e vasgyárban ennyire előhaladott, 1832-ben Eombauer Tivadar, ki Pazár András után a gyár kezelését átvette és szinte mint elődje, evang. volt, az uraság által azzal bízatott meg, hogy a vasgyár közelében egy telepitvényt alkosson oly czélból, hogy a telepitvényeseket fuvarosokul, kikben a gyár szükséget szenvedett, használja; ekkor történt az, hogy a Gömör-Kishontmegyebeli Klenócz helységből több család hivatott meg az emiitett telepitvényre. Igy lön, hogy az 1827-ik évtől az 1842-ig évig Klenóczról 48 ág. hitv. család költözött oda a vasgyár erületére. Ezeknek a vasgyárhoz közel, tőle éjszakra Selesztó, Runófalva, Viznicze, Koczkaszálás és Igléncz ruthén helységek közt fekvő, majdnem egészen erdőségekből álló tér mutattatott ki telkesítés végett. E telepitvény Uj-Klenócz nevet s az akkori uradalmi tisztfőnök, néhai Freiszeifen Dániel közbenjárása folytán, tíz évi adómentességet nyert. Az evangelikus lakók ilyetén megszaporodása következtében, egy lelkipásztorról gondoskodni égető szükség lőn és Rombauer Tivadar, ki az uj-klenócziak körül annyit fáradozott, talált utat és módot, hogy Uj-Klenócz községének, mely különben csak tót ajkú lakosokkal bir, szinte egy iskolatanitót szerezzen és pedig olyképen, hogy a Walder Mihályt hivatalában követő frigyesfalvi tanitó : Kubassy János, levita czim alatt — Uj-Klenócz és Frigyesfalva két helység prédikátorául választatott. 1833-ban fent nevezett Rombauer Tivadar, Freiszeifen Dánieltől segittetve, fáradhatatlan tevékenységgel igyekvék a hitközség lételét erősebb alapra fektetni. Az istenitisztelet ugyanis a frigyesfalvi kis iskolában tartaték tót és német nyelven, a kisebb lelkészi teendők Kubassy levita által, az esketések a Munkácson lakó ref.
