Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
'179 37 még pedig csengetyüvel, mint másutt is szokás („in campanulam"). A vocator a keresztelési stólát „Komma-pénz"-nek hivja (ugy látszik a régi magyar szóval). A pap a patronusokat sértegeti. Házi élete rendetlen. Neje iszákos. Azért elmozdításáról gondoskodnak. De ez nem lehetvén, a leendő „Academicus Rector" nak teszik kötelességévé a prédikálást stb. A lelkész szigorúan nyilvánosan megdorgáltatott. Szirmay Melchior a „papmarosztás' intézményét akarja, mint az a reformátusoknál van, behozni, de a superintendens azt elllenzi. A superintendens Zemplénmegyének egy főinspectort látván szükségesnek, mindnyájok akaratával, olyanná Melchior Szirmay választatott s helyetteséül Aisdorffer Sámuel. A tánitóné (kántoráé) ekkor gyermeket szül s a keresztelésnél a visitálókuak, mindeniknek akadt szerepe, mert koma, kereszt-szüle és tanú hivása (külön-külön) volt szokásban. A jeles kántor kedvéért megtették. ' Meghagyja a superintendens, hogy Mária Therésiáért s fegyverei győzelméért imádkozzanak. Maltsitz, filia, melyben az egykor 17 éven át Margonyán rectorkodó, 1735-ben Aisdórffer. Sámuel által idehívott Georgius Yeternyik, kinek nevét a virágzó eperjesi Collegium professora, Rezik, Yeteropolisra változtatta, rektoroskodott, a református lelkésznek volt alárendelve, de ugy, hogy az evangélikusok szabadon gyakorolják vallásukat, mert a tanitó nemcsak tanít, hanem ünnep- és vasárnapon prédikál is. Mikor reform, lelkész nem volt, akkor az evangélikusok szabadon használták a templomot, mikor ref. lelkész jött, váltakozva a reformátusokkal ; de mivel az uj reform, lelkésznek a tanitó fizetésének egy harmadát átengedni nem akarták, kizárattak a templomból s ezóta Szinei István házában tartják istenitiszteletöket ; a papi szent eselekvényekben a pazdicsi evang. lelkész, a többiben tanitójok szolgálatával élnek. Főfőpatronusaik a nemességből : Szinei István, Egyegyi András, Lacsny András, Fekete Evé de Marek. Jegyzet: Pazdicsról Ránkra tért vissza, a Yisitatio . óta keletkezett (pap és tanitó közötti) viszály elintézésére 5 a superintendens, de azt már az 1743. május 15-én Komlóson megtartott sárosi esperességi gyűlés elintézte. Ekkor felkéretett, hogy a Sartoris és Ocsovinyi közötti pert is elintézze, de ez az esperességhez tartozván, annak jogaiba vágni nem akart. 1806. Az urak nagyon előzékenyen fogadják a superintendenst. 1668-tól anyaegyház. Liszkay Sámuel, az unghi reform, tractus jegyzője, ez egyházzal szemben követelésekkel lépett fel (a jkvben), mivel 200 éven át részben református volt, részben felváltva használtatott a templom, de mivel 1762-ben minden, de minden egyházi épület leégett és mivel ezt mind az evangélikusok állították fel újra s mivel régebben a református lelkész önként hagyta volt el az egyházat, követelései alaptalanoknak mondattak. Filiái: Morva, Lasztomér, Krasznócz, Nagy-Mihály, Málcza, Rákócz, Berettő, Hoor, Vinna, Körtvélyes, Lassk, Vásárhely, Füzessér, Unghvár, Munkács, Nagy-Rásska, Vajan, Iska, etc. A templomban Szirmay András és neje Róth Julia sírjával, 1723, 1733-ból. Matrica: 1747-től. Főfelügyelő: 1781-től, Szirmay Pál. Másodfelügyelő: Szirmay András. Lekésze : a jeles Hetsko György (14 évig volt) 1806. április 30-án halt meg. Tanítója: a 46 éves Czibuliák András. Alapítványokat tettek Kálnássy Adám 1765. (200 frt) Szirmay Lajos 1767. (Rrfrt 340) s mások, mint azt a többi C. V. jkve is mutatja. Rákóczon 1781-ben alapítványokat tettek : Aisdorffer Balthazár, Szirmay Péter, Szirmiensis László, Szirmay Sándor, Szirmay Ádám, Szirmay Pál, Melchior Szirmiensis, Szirmay Zsigmond, Boronkay András. 1826. Korán keletkezett. Eleinte református volt. Ref. egyh. hatóság vizsgálta egész 166 6/,-ig. A Szirmay-család evangelikus lett s vele a község, mire a reformátusok által elhagyatott templomot a Szirmay-család rendbehozta s az egyházat organisálta. 1808. márczius 21-én ellopták ezüst, aranyozott kelyhét tálczástól, feltörvén a templomot.
