Zelenka Pál: A Magyarhoni Egyet. Ev. Egyházi Gyámintézet multja és jelene. Miskolc 1885.

I. Fejezet

A MAGYARHONI E. E. E. GYÁMINTÉZET MÚLTJA ÉS JELENE. I. FEJEZET. ALAKULÁS. ELSŐ KÍSÉRLET. AZ ELSŐ SZÓ. A protestantismusnak Magyarországban annyi értelmi és erkölcsi gazdagsága s irigylésre méltó belső szabadsága mellett is sinlődő állapotát — a többiek közt — két fő okban keresem: vagyon és közszellem hiányában. A szegénység engem soha annyira nem búsított, mint sokakat, kik miatta jeremiádokat énekelnek és mig tenni kellene, csak siránkozni tudnak. Én még büszke is tudok lenni szegénységünk ezen érzetében, mert mindig az jut eszembe, hogy legalább magunk szegényei vagyunk; hogy ezen szegénység gazdag intézeteket tudott alapítani, melyek miatt épen nincs okunk pirulni. Hogy szegénységünk mellett adósunkká tettük azt a hazát, melynek 300 éven keresztül neveltünk derék fiakat és leányokat, noha iskoláinkhoz alig járult egy pár homokszemmel. De ezen szép szegénység aggodalmassá válik, hogy ha a közszellem hiányzik benne. Ha mindenható volnék, igy fognék szóllani: »Protestáns felek, a telkek, erdők, folyamok el vannak ajándékozva, nem enyémek többé s igy ezeket nem adhatom nektek, de adok nektek közszellemet, mely az egyesek filléreiből egy nagy,