Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

ELSŐ LAP. A LEÁNYEGYHÁZ

Idegen ajkú bevándorlottak közt német és tót ajkú evangelicusok is jöttek és letelepedtek itten, kik is az 1681-iki soproni országgyűlés 25. 26. t. czikkelyeiben anyaegyházi életműködésre szabadalmat nyert szomszédos sajó-arnóthi anyaegyházhoz csatlakoztak. Egyházhiveink közül azok, kik már jobban birták a magyar nyelvet, 1750 táján a ref. egyházhoz simultak, oda járogattak isteni tiszteletre, azon egyház lelkészei által végeztették családaikban az egyházi cselekményeket, részint még azért is, mert az kényelmesebb s talán olcsóbb is volt, mert az arnóthi, akkoron tót egyház lelkészei, magyarul kellőleg nem tudtak. Vegyes házasságban élők többje a róm. kath. egyház szolgálatát vette igénybe. Megbízható feljegyzések szerint 1761-ig még csak 3 család kereszteltetett és eskettetett ottan. 1762-ik évtől kezdve azonban, mely idő óta a kath. papságnak járó stóla illetéket még az esetben is kénytelen volt egyházunk népe megfizetni, hogy ha azok szolgálatával nem is élt különben, — mind nagyobb számmal végeztette ott egyházi cselekményeit a mi népünk, már csak azért is, hogy ugyanazon egy cselekményért két helyen kettős stolárét ne kelljen fizetnie. Egyházunk népe tehát 1762. évtől kezdve 3 felé szakadt. Egyik része annak saját anyaegyházához csatlakozék; másik része a református egyházhoz simult, harmadik része pedig a kath. egyházban keresett a lelkiekben kielégíttetést. Következménye lőn : hogy míg a ref. egyház felé hajlott tekintélyes részből, 100 család oda (kik, mikor és mely indokból, nincs megirva) nyilván áttért, — addig az egyházhoz hűek, hogy legyen összekötő kapcsul szolgáló egyházi élet közöttük, magán iskolát alapítottak, azt egy bérházban berendezték. A különben is gyenge, most már két oldalról gyengített kis leányegyházat, ily helyzetben találta II. József császár türelmi parancsa, az, mely 1781. october 24-ikén a hazai kath. püspöki karnak alkalmazkodásul kiadatott. Azon türelmi parancs szerint : nászt emelvén a király előtt ellene, hogy egy szőlőt gyökeresen kiirtatott, gabonájukat, borukat elvitette, a birót bebörtönöztette s félévig hóhér módjára kínozta s 40 embertől téritvényt csikart ki, hogy az okozott kár és igaztalanság miatt panaszt soha nem emelnek többé, kivált Iszkra Márton birót, Feyfeles Györgyöt, Literati Balázst és Wincze Mártont kegyetlenül sújtotta. Kérik ő felségét, hogy romban heverő templomukat helyreállíthassák, a mindszenti kórház nekik visszaadassék stb.