Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HARMADIK LAP. A FEJLŐDŐ EGYHÁZ

Az utcza szine felett i méternyi magasságban levő épület földszintjén 1.35 méternyire emelkedvén, 2.35 m. magasságban pusztított. Az 1877-ben épült uj épület utczaszögletét, melyen az ár megtörött, s innen két irányban rohant, annyira megingatta, apinczékben, melyek bolthajtásait a szobákba feltörte, az épület fundamentomait oly mérvben átáztatta, hogy a szögletszoba bolthajtása és a lépcsőház ivezete veszedelmesen megrepedeztenek, ugy hogy leszakadástól tartani kellvén, alátámasztani kellett azokat. A templom kikoptatott küszöbein behatolva, ott, szerencsére az ajtókat be nem zúzván, 0.80 méter magasságig emelkedett s ismert utján később visszatérve, iszaphagyásán kivül egyéb kárt nem okozott. A túlsó udvaron a kettős ár még nagyobb veszedelmet okozott : addig, mig a kaput ki nem törte, a melléképületek falait ki nem dönté, majdnem 2.70 méter magasságot ért el. ifj. Czékus István, neje- és kis gyermekével ablakba állva s a rostélyba kapaszkodva, Krompecher Márton harangozó s hozzátartozói úszva és az emeletre hurczoltatva, életveszély közt megmenekedtek. A lakásokon és iskolákban mindent tönkre tett. A pinczék bolthajtását itt is feltörte, az összes kerítéseket összetörte. A fákat letördelte. Nagy érdemeket szerzett Gebe András, lélekjelenléte, ébersége s az élet veszedelemmel daczolása által. ifj. Czékus tanitót ő költötte fel, a harangozót és családját, és a szomszédban 2 lelket a haláltól ő mentett meg. A pusztulásnak irtózatos képe tárult fel itt is a nappal beálltával. Szánthó János tanár és családja urakutczai házában a padlásra menekülve, Habély Viktor tanár elsodortatva a harmadik szomszéd háza tetején felakadva mentették meg életüket. Ezenkívül a mindenüket elvesztett Szánthó János és Wolfgang Lajos családostul a lelkészlakban és a tanácsteremben vettek ideiglenes szállást. Augusztus 31-én és September i-sején Horváth Sándor lelkész helyettes által eltemettetett az árvíznek egyházunk tagjai közül 19 áldozata, a kiknek tragikus végéről ekként emlékezik meg „Miskolcz gyásza" : „Özv. Tormayné a 798. sz. a. háznál három kis árvájával minden segítség nélkül küzd a halállal; a gyenge nő mindhármat nem képes megszabadítani; melyiket adja a halálnak, melyiket ölelje kebelére, hogy vagy vele haljon, vagy vele szabaduljon: Rettenetes választás! A viz mind nagyobbra nő, halomra dől a szoba bútorzata. Két nagyobb gyermeke már fuldoklik, a legkissebbet magához ragadja és az ajtóba kapaszkodik, de az ajtót kiveti sarkából a viz ereje, őt gyer-