Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HARMADIK LAP. A FEJLŐDŐ EGYHÁZ

lakozás nem fog nekik megengedtetni, — a helybeli róm. kath. egyháznál fogják lelki szükségleteiket kielégíteni. Pottornyai János, az egyháznak előbb felajánlott ioo tallért a vármegyéhez intézett deklarátziójában visszavonta azon okból, mert az egyház azev. ritust elhagyta. Az egyház per utján vette meg Pottornyain azt a ioo tallért és uj ellenséget támasztott benne maga ellen. Venich György tanitó kérdőre vonatik a közgyűlésben : miért nem tartja magát a lelkész rendeléseihez, miért nem énekel ugy s énekli azt, mit a rend megkiván, botrányt okozván ez által. A tanítónak bocsánatot kell kérnie és Ígéretet tesz, hogy botrányt többé nem csinál. A villongások ezen szomorú — sajnos csak első szakát — maga a lelkész fejezi be, ki is 1784. september 3-ikáról kelt lemondó iratában lakonikus néhány sorban jellemző módon ekként vesz bucsut: „Nemes Ecclézsia! Szerelmes Atyámfiai az Urban! A bölcs Isten mutatott mostanában ahhoz alkalmatosságot, miképen, mint a nemes ecclezsia, jómóddal megszabadulhasson a maga tudatlan és rosz életű papjától, a mint olyannak mutatták a sok rendbeli instantziák, — mind pedig a pap, elveszett jó nevét és becsületét visszanyerhesse. Nagy Hontmegyébe nemes kis csalomiai ecclezsiában vagyon hivatalom. Azt, midőn a nemes Ecclézsiának jelenteném, maradok minden keresztyéni szolgálatokra lekötelezett Trsztyenszky." Öt nappal később megtartott gyűlésen a többség e lemondást elfogada s valami Kiszlányi nevűt alkalmazott helyettesül. Ekként mult el az egyház első éve, terméketlen, áldástalan harczban. Háttérbe szoríttatott minden teendő. Pedig a nemzetiségi torzsalö ö kodás, személyes gyűlölködés nem épitő erő, nem egy egyház reggeli munkája. Az első lelkész eltávozása után a közbizalom Major Sámuel rozsnyói lelkész felé fordul. Feltételeket szab, melyeket az egyház teljesíteni nem képes. Két ízben történt levélváltás után sem sikerülvén akiegyezés, csehországi Hermanseifenből Pozsonyba tért Hosszú János választatik második lelkészül. Deputátzió megy eleibe Pestre, s utóbbinak kíséretében 1784. november 14-ikén megérkezik. Az uj lelkész beiktatásának kedvező alkalmát felhasználta az egyház az istenitiszteleteknek nyelvek szerint való igazságos beosztására: Ünnepről-ünnepre osztattak be a délelőtti és délutáni istenitiszteletek: a magyarok 22 délelőttit és 21 délutánit, a németek 22 délelőtti és 21 délutánit, a tótok 21 délelőtti és 22 délutáni isteni-