Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Tizenegyedik fejezet - Royko és Severlay igazgatósága 1817/8–1827/8. - A gymnasium lyceum címet nyer

s késziiltségű férfiú kellett, milyennel ő birt, rendes tanárnak neveztetett ki s helyettes igazgatónak s mint olyan, mi rá nézve még megtisztelőbb volt, egyúttal annak szervezésével is megbízatott. Királynak nem kellett a vizsgálatok után távoznia. Az isk. tanács a lyceumon a történelem előadását is képzett szaktanárra kívánván bízni, őt még a tanév befejezése előtt egyelőre 600 frt díjjal helyettes tanárnak választotta, s miután Rombauernek kineveztetése és távozása bizonyos lett, a német nyelv és irodalom előadása is rábízatott. A Rombauer által előadott természettudományi tárgyak, valamint egyetemes föld- s természetrajznak előadására egy szakférfiúnak alkalmazása lévén kívánatos ; az állat és növénytant az illető felső osztályokban előbb Gecsányi Gusztáv, utóbb Rejtő Adolf erdészeti akad. tanársegéd adta elő, az új tanszékre dr. Cserey Adolf hivatott meg 1885. jul. 29., ki Resztercebányán, hol született és Egerben végezvén a gymnasiumi pályát s mint ciztereita szerzetes Zircen képeződve tanárnak, ilyenül több éven át Baján, Pécsett és Székes-Fejérváron volt alkalmazva. Hogy megnősülhessen, a szerzetből kilépett, evangelikus hitre tért át, megnősült s ideiglen Szegeden magánzóit. honnan 600 frt díjra ide hittük. Az 1886-ban tartott kerül, gyűlés mind ő, mind Király, mire az iskolai tanács által voltak ajánlva, rendes tanároknak nyilváníttattak. Szakavatottságát folytonos tanulmány által növeli, minek a legújabban kiadott „Növényhatározójával" adta bizonyítványát, melynek használatát a ministerium is ajánlja a tanintézeteknek. Több fennemlített fiatal tanárnál láttuk, hogy a legelső alkalmat fölhasználta a bizonytalan jövőjű lyceumnak elhagyására, mihelyt alkalom nyílt valamely jövedelmezőbb állomásra szert tehetnie. Hálával ismerjük el, voltak olyanok is, kik nem azt nézve, ubi bene, ibi patria, hanem a lyceumnak a felvidéken missioszerű hivatását véve tekintetbe, azt