Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Nyolcadik fejezet - II-ik korszak 1682–1889 - Egyházi viszonyok 1682–1790 közt - A jezsuiták zaklatásai, erőszakos térítéseik

említtetnek, melyek ezentúl „cikkelyeseknek" neveztettek ; lelkészeiknek más helyekre kimenniök, ott papi functiókat végezniök (keresztelni, esketni, gyóntatni, betegeket látogatni, temetni) tilos; a hívek más helyekről mehetnek ugyan a cikkelyes egyházakba s ott élhetnek a papok szolgálatával, de a járandóságot (stólát) a helybeli katholikus papnak előre kell lefizetniük. A katholikus ünnepeket cikkelyes helyeken az evangélikusoknak is meg kell tartaniok, a közös kórházakat, temetőket, harangokat használhatják, a katholikus lelkész s egyházfi tudtával s beleegyezésével. A földes urak jószágaikon építhetnek kápolnákat, ott családjaikkal isteni tiszteletet tarthatnak, de pap segédkezése nélkül, és sem szomszédaikat, sem jobbágyaikat bebocsátaniok nem szabad. A protestánsoknál így magyarázták a törvényben álló „salvo jure dominorum terrestrium" ott, a földesúri jogot, de a katholikusoknál akképen, hogy prot. jobágyaiknak, lia tetszik, megengedhetik a vallásgyakorlatot, ha nem, nem, — és sokakat csakis az tartóztatott vissza a kényszerű térítéstől, hogy jobágyaik készebbek voltak, lia szerét telieték, oly helyekre költözni, hol vallásukat szabadon gyakorolhatták. Tilos volt a katholikusokat protestáns hitre téríteni, az áttérőkre (apostatákra) mint hitszegőkre, kemény büntetések (bírság, börtön, testifenyités) szabattak. A jezsuiták a selmeei egyházat sem tekintvén cikkelyesnek, mert a sopronyi törvénycikkekben névszerint nem említtetik, az evang. papokat a papi functióktól eltiltani akarták, s mivel azok magokat, legalább a városban hivatásukban gátoltatni nem engedték, sőt olykor a közellévő falukra s bányatelepekre is ki-ki jártak keresztelni, esketni, gyóntatni : ellenfeleik gyakran fordultak a városi tanácshoz, hogy őket ettől eltiltsa, mit az 1696. február 3-án legalább a falukra való kijárásra nézve meg is tett. 1700. sept. 2-án a tanácsban a szentszéknek