Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Kilencedik fejezet - Iskolai viszonyok 1682–1790 - Gazsúr Sámuel - A jezsuiták a gymnasiumot gramm. osztályokra szoríttatják le - Matz jezsuitafő s a városi tanács: a felső oszt. tanulók a városból kiutasíttatnak

lásáról is felhozni. Turinger Sámuel, 3-ik osztálybeli, selmeei származású tanuló 1748. sept, lióban elkövetett lopás s más csinjai miatt (ob immanes excessus, fúrta aliaque scelera), anyja kívánságára mintegy 4 hétig kenyér és víz mellett az iskolában lebilincselve (catenae alligatus) fogva tartatott. Kibocsáttatván, azonnal a jezsuitákhoz ment azon szándékkal, hogy áttér, de ezt anyja meggátolta, kértére a fiú 2 napi ott tartózkodása után haza eresztetett. Az atyák alkalmasint nem akarták növendékeik számát ily cégéres gazzal szaporítani ; de annál szívesebben fogadtak két más fiút, az evangelikus apától, de katholikus anyától származó Tessák János, 3-ik, és Cserno Mihály, 4-ik osztálybeli tanulókat, kik közül amaz geletneki, emez ozorai, trencsén megyei születésű volt. Ez utóbbi, ha nem is közvetlenül, közvetve Pohl, evangelikus lelkésznek s az igazgatónak is nem kis bajt szerzett. Marcsek András tanárnak növendékei ugyanis öt 1748. évi nov. 30-án, nevenapján, felköszöntendők s a szokott onomasticont átadandók, szállására, a Jánoki, most Krausz-féle házba menve, útközben kath. növendékekkel találkozának, kik közt Csernó is volt. Ingereltetvén általok, egyikök, Póhl Keresztély, a német lelkész fia, közülök többeket, állítólag bottal megütött s Csernónak hitehagyását is szemére lobbantotta, egyik társa pedig ezt arcul csapta. A jezsuiták növendékeiknek pártját fogva, különösen Póhlt, mint főizgatót kívánták megfenyíttetni. A superior, Jenig, az apának kemény kifejezésekkel telt levelet irt, elégtételt követelve, mit ha nem kapna, más helyen fog igazság kiszolgáltatást keresni, „ut iniustus ille et insolens, áll a levélben, ac ex radicato fidei unice salvificae odio proveniens rancor cum in scholaribus, tum in iis, a quibus promanat, efiicaciter comprimatur." Az apa, kinek épp ekkor más baja is volt a jezsuitákkal és a városi hatósággal, miről a 192-ik lapon szólottunk, az ügy elintézését az igazgatóra bizta. Ez megteszi