Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 16. sz. (Selmecbánya, 1883)
Negyedik fejezet: Oskolai viszonyok 1528–1600-ig
keresték fel, és nemcsak olyanok, kik a tudományt kenyérkereset módjának tekintették, papokul, tanárokul kívánva működni, hanem csupán tudományok iránti szeretetből, quia haec studia adolescentiam alunt, seuectutem oblectant, secuudas res ornant, ad versis solatium praebeut. Ilyeuekül találjuk ott, ha Salius Mihályt, kit 1529-ben találunk a wittenbergi egyetemi tanulók névjegyzékében, s mert neve mellett csak ez áll: ex Hungaria, nem vehetjük is bizton selmecinek, Selmecnek 1525-ben volt ily nevű bírája s fia István a 30-as és 40-es években többször viselt bírói tisztet, — mint határozottan selrnecieket, 1533-ban Saltzer Gergelyt, 153 6/7-beu Möldener Lőrincet, 1541-ben Saltzer Jánost, 154 4/5-ben Muldner Mátét, 4'/8-bau Lugisland Gáspárt, mely két utóbbi 1544—47 közt Goldbergben is tartózkodott a híres Trotzendorf intézetében, Rheuander (Rheinruanu) Jáuost, 154%0-beu Markus Mátyást, ki 1564-ben Selmecen várkapitány volt, első kit annak hü örizetére nyilván megeskettek ; 155°/'-ben Rhenander Nátháut, 1553-ban Schlaher Eleazart, 1554-ben Stübner Ambrust, ki később danzigi lelkész lett (ld. 188. lapon), 155 9/ 6o-bau Sebastianus Pektinatorist (Kampfmachert), de ennek 1569 és 70-ben is ott kellett lennie, mert a városi tauács számára 69-ben a Schlaher-féle ösztöndíjat kéri. miről alább mindjárt lesz szó, 70-ben pedig neki Wittenbergbe 25 tallérnyi segélyt küld s Jtíl. 22-én őt káplánnak hívja meg (ld. Copb.); 1564-ben Schall Illés és Saltzer Andrást, 65-ben Kresling Timótot; 1577-ben Landsmann Kristófot, 1579ben Spalaugus Mihályt (ha a uév Frankiban jól vau irva), 1580-ban Schall Gáspárt, 84-ben Reinhard Mártont, 88-ban Malik Boldizsárt, ki ott meghalt és Gast Gáspárt, a városi jegyzőnek fiát; 1590-beu Yilkorn Pált, 92-beu Lovcsányi Timótot, a selmeci tót kápláu fiát, ki ugyan Zólyomban született, de a selmeci városi tanács által segélyeztetve ott tanult. 1550-eu túl némelyek Jénát is fölkeresték, hol orthodox lutheránus tanok hirdettettek, Wittenberg kalvinismus gyanújába esvén. 1557-ben ott találjuk Selmecről Tidemann Jónást és Edlinger Dánielt.
