Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.

94 hagyásából azon határozatot hozták, hogy minden felekezet egyházi és iskolai szükségleteinek födözéséről önmaga gondoskodjék; azonban a kölcsönös jó indulat és testvéries viszony föntartása végett barátságos egyezkedést ajánlottak. ') E megegyezés a következő években létrejött, s egy ideig ismét mind a két felekezet a városi pénztárból tetemes segélyben részesült. Az összes ev. egyházi és iskolai személyzet 1705 November havától 1710 Junius haváig a város által fizettetett, s az ev. iskola régi épületében volt elhelyezve. Miután Burius 1703-ban lelkészszé választatott, az iskola igazgatását Pilárik János vállalta magára, megtartván segédigazgatói teendőit, melyek fejében heti fizetése 6 garassal nagyobbíttatott; ehhez még az első rendű temetések kíséretétől 1 tallérnyi tiszteletdíj járult. 2) Pilárik mellett ekkor az iskolában 5 tanár működött, kik közül azonban csak Egyedi és Szitnyay György nevét ösmerjük. Az utóbbi előbb a berzeviczi, később a púchói iskola igazgatója, Beszterczebányán pedig 1705 óta a syntaxisták tanára volt, de csak egy évig. 3) — Pilárik kitűnő tanárnak tartatott, s különösen latin irálya dicsértetett, melyre a remek Íróknak, különösen Cicero műveinek buzgó olvasása által szert tett vala. Rosz néven is vették neki, hogy a profan íróknak, nevezetesen Cicerónak túlbuzgó tisztelője volt, s hogy többet foglalkozott ezek irataival mint a szent írással, sőt hogy az utóbbiból vett szólásmódokat és kifejezéseket, mint alakilag sokszor nem classikusakat, nem igen szívelte. 4) További sorsáról adatokkal nem bírunk; csak annyit tudunk, hogy már 1709 Nov. havában az iskola élére Bél Mátyás állíttatott. Bél fényes neve sokkal ösmertebb, hogysem életpályájáról s irodalmi érdemeiről e helyen bővebben értekeznem kellene; feladatom itt különösen beszterczebányai működését leírni, a mennyire ezt a rendelkezésemre álló adatok nyomán tenni lehet, Ezek pedig, — sajnálattal legyen mondva, csak egy két rövid megjegyzésből állanak, melyek az egyházi számadásokba eltévedtek. Habár tehát igen kiapadt azon forrás, melyből e tekintetben meríthetek, s a belőle kiszivárgó néhány csepp korántsem olthatta el tudásszomjamat, mely különösen ezen részletek iránt igen élénk volt; mégis positiv ténynek állíthatom, hogy Bél alatt a beszterczebányai iskola nagy virágzásnak indult. — Bél maga is 1695, 1696-ban, és 1702, 1704-ben ezen iskola növendéke volt; az utóbbi évben pedig a hallei egyetemre ment, hol 1708-ig időzött. Ezen egyetemen 1707-ben ily czímű nyilvános értekezést tartott: „Dissertatio theologica de forma sanorum verborum." 1708-ban Beszterczebányára meghívatván, Május 24-én Pilárik mellé segédigazgatóvá s egyszersmind ispotályi lelkészszé megválasztatott; 5) midőn pedig 1709 November havában a plébániai hivatalba újra bevezetett jezsuiták sürgetése folytán az 1) V. 1. 286, 30. 2) Egy. lev. 1, B, e. 3) L. Bezik gyinnasiologiáját, de schola Berzeviczensi. — Egyh. lev. 1, C, m. „Visitatio ecclesiae 1. r. m. c. Novisoliensis, a. 1706, 16 Julii. — Bector scholae clar. d. Jo. Pilárik, cuius collegae suut quinque." — az utóbbiak nevei nincsenek felsorolva. 4) Klein II, 391 1. 5) Klein II, 38 s k. 1.