Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig.
79 gokba sülyesztett városi pénztár ezen kötelezettségének több izben csak részben s nem nagy pontossággal birt megfelelni, úgy hogy az ev. egyházi és iskolai személyzet nem egyszer a legnagyobb szorultságba jutott. így p. o. az lG88/9-ik évben az ev. egyháznak csak 407 ft fizettetett ki a városi pénztárból, minek következtében Peucker Gy. igazgató fizetésének tetemes részét meg nem kapta, t. i. 115 ftot '20 dénárt; nemkülönben a két lelkész sem, kik különvéve 9G fttal kevesebbet kaptak, mint rendes körülmények közt '). Ezen, s több más oknál fogva, az Erdődyféle bizottság ideje óta kiváltképen Peucker helyzete valóban sajnálatra méltó lett. Peucker szenvedéseinek emléke s egyszersmind az iskola ekkori siralmas állapotának hű képe egy terjedelmes iratban fenmaradt, melyet e férfi 1G89. apr. 28-án az ev. községhez beterjesztett 2). Ezen irat igen elkeseredett hangon van irva. Bevezetésül Strabóból egy elbeszélés idéztetik, mely éles czélzást rejt az elharapódzó materialismusra, s igy hangzik. Jassus szigetére hajdan hires citharás jött, kit a sziget lakói meghallgatni akarván, a színházba gyülekeztek össze. Épen midőn mindenki legnagyobb gyönyörrel a művész játékára látszott figyelni, megcsendült a harangszó, melylyel a halvásár kezdődése szokott jeleztetni, s azonnal elsiettek a hallgatók. egyet kivéve, ki nagyot hallott. Midőn a művész ez előtt hálálkodni kezdett, hogy játékát legalább ő becsülte meg kellőképen, nem menvén a harangszó hallatára a többiekkel együtt halakat vásárolni; kérdé az ott maradott polgár, váljon a harang valóban megcsendült-e már, s midőn amaz erre igenlőleg felelt, azt mondá: „Úgy tehát Isten veled, ó ember," s rögtön a többiek után elsietett. — Ezen idézethez Peucker azon vádat fűzi a szülék s a városi hatóság ellen, hogy nagyobb gondot fordítanak bármely más dologra, mint az iskolára, s hogy előbb és rendesebben fizetik szolgáikat, hajdúikat, s pásztoraikat, mint a tanítókat. Panaszkodik az ellene intézett rágalmazások és megszóllások miatt, s szemére veti az egyházi tagok főbbjeinek, kik az egyház és iskola pártfogóinak tekintettek, hogy a tanitókat nein becsülik meg, s hogy az iskolával keveset törődnek. Felemlíti, hogy többet tanit és kevesebb fizetést kap mint hivatalbeli elődei, mert ezek naponta csak három órán át oktattak, ő pedig öt ólán át. Fölhozza, hogy évenkint a kiszabott időben nagy fáradsággal két ille in publicis civitatis continuoruni retro annoruni rationibus comperiretur, habitura esset." stb. V. 1. 278, 78: „ . . . cum vitleremus Dnos concives nostros catholicos ad supportandum suuui onus insutticientes esse, facile annuimus, et illi consenserunt, ut, velut signanter Novisolii iuxta initum contractuin, in quem eins temporis I). P. superior Frank nuncupatus coram III. 1). Andrea Viecbter, eatum cammergraftio, et per Exc. D. commissarium Comitera Georg. Erdeödy deputato ac subdelegato commissario cousenscrit, ex publica cassa, in quam a potiori ex evaugelicorum siuloribus proventus et pecuniae accumulautur, ufriusque religionis ministris aequaliter exsolvereutur salaria." 1) V. 1. egyb. szám. — Peucker 1689 Jau. 15-én a város bírájához folyamodott hátralékos fizetésé ért, kérvényében uaiv oszinteáségjjel megjegvezvén, hogv „absque pecunia, quae reruni gerendarum nervus est, vitám agero satis miserum est." — Egyh. lev. 31, A, d. 2) Egyh. lev. 31, A, c: ,,Gravainiua super inordinato statu scholae evangelicae in r. 1. ni. civitate Neosolio."
