Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.

62 a városi hatóság, hogy ne terheltessék azon gyanú által, mintha valaha pártfogói kötelességeinek meg nem felelt volna, következő bizonyítványt Íratott magának általuk: „Ministerium evangelicum liberae ac regiae montanae civitatis Novisoliensis, ex mandato et voluntate s. c. majestatis e regno Hungáriáé abituriens, ad instantiam inclyti magistratus recognoscit: amplissimum magistratum a tempore vocationis suae omnia, quae in patronis ecclesiae requiruntur, et quantum status praesens permisit, officia et beneficia praestitisse, sufficientia etiam media ad nuperain Posoniensem expeditionem suppeditasse, et de caetero se totamque communitatem fidelesauditores exhibuisse.— 1673, dominica S. S. Trinitatis. — Matth. Porsch. — Clemens Brecht. — Petrus Sextins. — Georgius Czember. —"') Ezután a prot. lakosság vallásos szükségleteinek kielégítését szentírás és postíllák olvasásában és egyházi énekek éneklésében kénytelen volt keresni, mely czélból több ösmerős család zárt körben szokott összejönni; de nemsokára ez is tiltva lön, 2) s ekkor az evangélikusoknak szorongatott érzelmeik kifejezésére, felháborodott .keblük megnyugtatására már csak egy eszközük volt, melytől meg nem fosztathattak, az imádság. — 1674. Márcz. 5-én Stürzer Mátyás és Steiler Tamás Pozsonyba idéztettek, az iskola bezáratott, épülete lefoglaltatott. A jezsuiták most azon követeléssel léptek fel, hogy miután ők egyedül viselik a lelkészi hivatal minden terhét, részesíttessenek a száműzött ev. prédikátorok jövedelmeiben is, s hogy a temető kulcsa, melybe evangélikusok szoktak eltemettetni, adassék át nekik. Első követelményük 300 frttal elégíttetett ki; a temető kulcsa pedig átadatott a bírónak, ki azonban kath. ember lévén s a jezsuitákkal egyetértvén, azt ezeknek átszolgáltatta. E helyen megjegyzendő, hogy Beszterczebányán a városi tisztújítás alkalmával rendkívüli királyi biztosok szoktak évenkint megjelenni, kiknek feladatuk volt, a protestánsokat a városi hivatalokból kiszorítani, s hogy ezek e megbízásuknak legelőször a bírói hivatal betöltésénél, később pedig lépésről lépésre a többi államásoknál is megfeleltek volt. — Midőn a jezsuiták már minden temető birtokában voltak, 1674. Máj. 11 -én a bíró által tudtára adatták a lakosságnak, hogy, ha valaki betegségbe esik, s ők erről maga idején nem érsesíttetnek, s ha azután az illető papi segélyük igénybe vétele nélkül meghal, az ilyennek hullája tisztességes temetésben nem fog részesülhetni. Ugyanezt prédikáczióikban is kihirdették s azután e fenyegetést irtózatos embertelenséggel valósították, lábbal taposván a legszentebb vérrokoni kötelékeket, elkeserítvén a haldoklók utolsó pillanatait, vigasztalás helyett lelki tusakodást csatolván a halál harczához, megátkozván és elkárhoztatván azokat, kik végvonaglásaikban azt, mi előttük legszentebb volt, megtagadni nem akarták, s meggyőződésűkhez hívek maradtak. Az ev. lakosság a polgárság közszónokai által („tribuni plebis, — oratores") már 1674. Máj. 22-én panaszt 1) V. 1. - 279, 63. — 2) Y. 1. — 277, 100. E tilalmat a jezsuita — superior, Braim Alajos így indokolta: „Soll auch Keinem gestattet vrerden, seinen Hausgenossen und Benachbarten anstatt der Predigt evangelische Postillen, oder die heilige Schrift zu lesen und auszulegen, massen wenn Solches gestattet würde, bald soviel Religionen in der Stadt sein würden, als Häuser sind, und endlich gar ein Atheismus daraus entstehen würde." —