Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

58 különös kedvezése folytán fönmaradt Pavlovitz értekezése, mely e vitatkozásnak alapúi szolgált, s ezen czímmel bir: „Exercitatio theologica, qua zetema de vocatione ministrorum ecclesiae, supremo moderante numine, sub praesidio M. Mathiae Stürzeri, gymnasii novisoliensis rectoris fidelissimi, domini praeceptoris, fautoris ac promotoris sui plurimum observandi, ad placidam et publicam prosdialexin proponitur a M. Pavlovitz." Ezen 6 levélből álló, Lőcsén kinyomatott füzetecske a maga nemében unicum, s különösen azért érdekes, mert a nyilvános vitatkozások mivoltáról felvilágosít bennünket, melyek ekkor a beszt. iskola életéirek oly fontos mozzanatait képezték. Ezen irat bizonyítja, hogy szerzője tanuló volt; a négy nyolczadrétű levél tartalma megfelel egy jeles és érettebb gymnasiumi növendék szellemi erejének és kiképeztetési fokának. A borítékot képező két levél elsején a czíinen kívül ajánlat is van, mely szól a kassai, lőcsei, eperjesi, körmöczi, selmeczi, és breznóbányai városi tanácsoknak, Láni Dávid superintendensnek, és több más lelkésznek; a bátsó levél tartalmaz négy, a szerző tiszteletére írt epigraminot, melyek közül egyet az előbbi igazgató, Heinzelius János, egyet Cruselius Márton tanító, a többieket tanulók szerkesztették. Az értekezés a kath. egyház és az arminianusok ellen azt vitatja, hogy a lelkészválasztási jog nem csupán csak egyes rendeket hanem az egész egyházat illeti. A bevezetés után (prolysis) következik először a vitás kérdés részletes fixirozása (status controversiae formatio), azután a Vitatkozó véleményének megállapítása (sententiae nostrae coníirmatio), végre az ellenfél véleményének czáfolata (adversae sententiae confutatio), és a befejezés (epilysis. ') tejében azután bizonyos tiszteletdíjat kaptak. — E tiszteletdíjra Stephani Kristóf mester, selmeczi igazgató, ki egy általa szerkesztett naptárt ajánlott a beszt. tanácsnak, a levélben^ melylyel müvét kiséré, igen kézzelfogható czélzásokat tett, melyek furcsaságuk miatt megérdemlik, hogy közöltessenek. V. 1. — 209, 54. — 1621. Nov. 15-én. — „Die ein Buch herausgeben wollen, wählen sich ansehnliche patronos, in Hoffnung nit allein unter deroselben Schutz und Schirmb wider die rabidos sycophantarum et momorum morsus atque insultus versichert zu sein, sondern auch vor gehabte auf- und angewandte Sorge, Müh und Unkosten gebührliche Ergötzlichkeit und Erstattung zu erlangen ... Die Kunst geht nach Brod

... Darumb sich denn auch die Armuth bei Aristophanes rühmet, dass sie alle Künste erfunden habe; wie auch Xenophon dieselbe eine solche Weisheit nennet, die man einen nit lehren oder viel eintrichtern darf; denn es heisst, wie Ovidius saget: Ingenium mala saepe movent; und Persius: Magister artis, ingeniique largitor venter; item wie ein Mimus saget: Hominem experiri multa paupertas iubet; das ist mit einem Wort zu melden: Noth lehret pfeifen. Daher denn die poétae vorgeben, dass Jupiter eben darumb die güldene Zeit habe hinweggenomben, ut varias, usus meditando, extunderet artes." 1) Ezen irat Dillnberger Károly, érdemült igazgató, birtokában van. — A végéhez csatolt epigrammok közül ide mellékelem a következőket. Ornatissimo et literatissimo iuveni Michaeli Pavlovitz, hactenus suo discipulo pio et modesto. Grande ministerium est divino munere fungi, Ac e suggestu spargere verba dei. Isthoc officium pastores atque miuistri, A coetu sacro rite vocati, obeunt. Tu, quae pastorum divina vocatio habenda, Lineolis istis disseris exiguis.