Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
I. A hitújítás elterjedése Beszterczebányán
4 s ennek hierarchiai rendszeréhez, és a hitújításnak makacs ellensége volt. Azon jogából, hogy káplánjait és az iskolamestert maga fogadja fel, és hogy a városi tanács erről csak egyszerűen tudósíttassák, nem engedett semmit, s e miatt már 1521-ben egyenetlenség támadt, közte és a városi hatóság közt. A városi tanács ugyafiis maga akart hitszónokot felfogadni, inig amaz ennek ellentmondott, és a szószéken is e miatt a tanács ellen élesen kikelt. A tanács ezért panaszt emelt Mária királynénál, a plébános pedig személyesen utazott fel Esztergomba, és a maga részéről panaszolta be a tanácsot mind a királynénál mind az egyházi törvényszéknél. A királyné egyetértésre intette az ellenfeleket, a plébánost szóbelileg, a tanácsot pedig levél utján. ') Az egyházi törvényszék elnöke Athya Miklós, olvasó kanonok, szintén levelet intézett a tanácshoz, intvén ezt, hogy Miklós plébánost az őt megillető jogaiban ne sértse, hanem ennek szabad elhatározására bizza, hogy vagy legjobb belátása szerint maga válaszszon magának hitszónokot, vagy pedig, ha ereje birja és kedve tartja, maga prédikáljon. 2) Hogy miért óhajtotta a tanács még egy hitszónok alkalmazását, annak oka nem volt tán az egyházi teendők összehalmozódása, mert, ezek elintézésén a plébánoson kivül úgy is egy Foyt Mátyás nevű segédlelkész fáradozott, hanem az, hogy e két férfi a hitújítás áramlatának ellentállott, mig a lakosság egy része, kiváltképen pedig a tanács oly szónokot akartak a szószékre hozni, ki onnét az új, szabad szellemet hirdette volna nekik. E kívánságuk oly erős volt, hogy már a következő évben, lő22-ben, maga a városi bíró, Schneider Bálint ••) és az egyházi gondnok, Kindlinger Henrik, Troppauba küldettek Bernhaidt Simon J) lelkészhez, ki már ekkor határozottan a hitújításhoz szított, azon megbízással, hogy e férfit Beszterczebányára híjják meg hitszónoknak. Ezek el is jártak küldetésükben, de mivel Bernhardt Simont otthon elő 1) L. v. 1. 207, 13 sz. a. — E levél kelt „die festi omninni sanctorum 1521." — Ipolyi Arnold a „Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata" cziimí művének 111-ik lapján ezen eseményről szintén megemlékezik, de azt állítja, „hogy Miklós mester plébánossal a város tanácsa birtok — vagy jogkérdések miatt személyes viszálkodásba jött." — A következő jegyzetben foglalt idézetem helyreigazítja e tévedést. Csak azon ütköztem meg, hogy e szerző azon levélre is hivatkozik, melyből az utóbbi idézetem véve van, és hogy ezen levélből mégis a fent érintett állítását vonta le. — 2) L. v. 1. 2G7 13 sz. a. — 1521, „die festi omninm sauctorum. — Nicolaus de Athya, lector et canonicus ac in officio vicariatns ecclesiae Strigoniensis in spiritnalibus judt-x snrrogatus. — Prudentes et egregii viri etc. Iste venerabilis vir et dominus niagister Nicolaus et plebanus parochialis ecclesiae Dominatiouum vestrarum venit ad rev. patres dominos de capitulo ecclesiae Strigoniensis, et de quibusdam molestiis sibi illatis in eo praesertim, qnod in eligendo et snbrogaodo bono praedicatore seu concionatorc a quibusdam civibns et incolis vestris tnrbetur, conquestus est Quamobrem Egregias Pominationes vestras requirendas, petendasque duxi, quateuns ipsum D. h. Nicolaum plebanum vestrum in huiusmodi iuribus suis super electione praedicatoris minime molestare, et inqnietare debeatis" stb. 3) Ipolyi hibásan Schneider Valternek nevezi. Az ehhez intézett leveleken „Valien' 1 vagy „Falten" Schneidernek neveztetik, mi annyi mint „Valentin". — I'. 183, 1 sz. a. 4) Ipolyi — Kachelmann nyomán ezt Iveck Simonnak is nevezi. Azonban Iieruhardt S. sajátkezüleg irt két levelében, mely a v. 1. 183, 1 és 2 sz. a. létezik, magát csak ezeu utíibbi névvel irta alá. — >
