Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

40 arra, hogy a tanító tekintélyét a tanulóknál megalapítsa, és fentartsa mely nem túlszigorú, vagy dölyfös, hanem leereszkedő és bizalmat gerjesztő, anél­kül, hogy fraternizáló és meggondolatlan volna; s mely másrészt a tanári kar közti összhangzatot és összetartást előmozdítja és megszilárdítja. Kiemeltetik, hogy egyik tanár a másikat szükség esetében szívesen helyettesítse a teendők végzésében. A tanítók legyenek áthatva hivatásuk magasztosságának tudatától, és emelkedjenek fölül a járatlan tömeg véleményén, mely nem méltányolja kellő­képen a tanitói hivatás fontosságát. A tanítók feladatát Halvepápius így határozza meg. Mivel a tanító egy­részt a szülékkel a gyermekek nevelésében osztozik, másrészt pedig amazokat ezek oktatásában helyettesíti; ezért feladatának e két oldalára egyaránt for­dítson kellő gondot. Először is a rábízott növendékekhez atyai szívvel visel­tessék, s ezek erkölcsös jellemének fejlesztését kiváltképen saját példája által eszközölje; ezenkívül, ha szükséges, intést emlékeztetést, és tanácsadást alkal­mazni ne sajnáljon. A tanításnál fő törekvése legyen a növendékekben a tudo­mány iránt kedvet és hajlamot ébreszteni, mivel ez által az utóbbiakra nézve a tanulás nehézségei könnyebbekké válnak. E czélból alkalmazkodnia kell hallgatóinak felfogási tehetségéhez, mivel magyarázata különben nem termi meg a kívánt gyümölcsöt ; általában véve helyes tanmódszert használjon, és tartsa magát a következő utasításhoz: „kurz und gut das lehren thu, was du willst, dass der Knab behalten soll." — Az ismétlésekre nagy gondot fordít­son ; mindennap délután a tanítás végén röviden vegye át még egyszer az azon napon elvégzett tananyagot; pénteken délután pedig mint az iskolai hét végén, ismételje át, a mit a héten át elvégzett. — Az alsó osztályok tanítói­nak szívökre köttetik, hogy növendékeikkel minél többet mondassanak fel, és ezeket tiszta és értelmes kiejtéshez szoktassák. Az egyes tanítóknak az igazgató szabta ki teendőiket; ugyanez ellenőr­izte azok működését. Az igazgató kötelességeihez tartozott a fegyelem gya­korlása súlyos esetekben, az iskolai ünnepélyek rendezése, és az úrvacsora előtti exhortátiók megtartása. Ha valamely tanitó betegség, vagy más fontos ok miatt kénytelen volta tanítást elmulasztani, köteles volt ezt előlegesen az igazgatónál bejelenteni, s egyszersmind valamely tagtársát felkérni, hogy őt helyettesítse. Végre megemlítendő, hogy a tanulók, mint már Schremmel alatt, úgy ekkor is kisebb, nagyobb csoportokra voltak felosztva, s egyes jobb növen­dékek felügyelete alá helyezve. A mi e tanrendnél leginkább szemünkbe ötlik, azok a gyakori nyilvános szónoklatok és vitatkozások. E tekintetben Melanchthon volt a kezdeményező azon magániskolájába behozott intézkedéssel, hogy a növendékek egymás közt kötetlen és kötött beszédben kidolgozott munkákkal versenyeztek. E munkák elszavalása alkalmával az igazgató elnökölt, és a győztest­koszorúval és kis, reá vonálkozó költeménynyel tüntette ki. ') Iskolai vitat­1) L. Schmidt K. II. k. G3 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom