Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.

40 arra, hogy a tanító tekintélyét a tanulóknál megalapítsa, és fentartsa mely nem túlszigorú, vagy dölyfös, hanem leereszkedő és bizalmat gerjesztő, anélkül, hogy fraternizáló és meggondolatlan volna; s mely másrészt a tanári kar közti összhangzatot és összetartást előmozdítja és megszilárdítja. Kiemeltetik, hogy egyik tanár a másikat szükség esetében szívesen helyettesítse a teendők végzésében. A tanítók legyenek áthatva hivatásuk magasztosságának tudatától, és emelkedjenek fölül a járatlan tömeg véleményén, mely nem méltányolja kellőképen a tanitói hivatás fontosságát. A tanítók feladatát Halvepápius így határozza meg. Mivel a tanító egyrészt a szülékkel a gyermekek nevelésében osztozik, másrészt pedig amazokat ezek oktatásában helyettesíti; ezért feladatának e két oldalára egyaránt fordítson kellő gondot. Először is a rábízott növendékekhez atyai szívvel viseltessék, s ezek erkölcsös jellemének fejlesztését kiváltképen saját példája által eszközölje; ezenkívül, ha szükséges, intést emlékeztetést, és tanácsadást alkalmazni ne sajnáljon. A tanításnál fő törekvése legyen a növendékekben a tudomány iránt kedvet és hajlamot ébreszteni, mivel ez által az utóbbiakra nézve a tanulás nehézségei könnyebbekké válnak. E czélból alkalmazkodnia kell hallgatóinak felfogási tehetségéhez, mivel magyarázata különben nem termi meg a kívánt gyümölcsöt ; általában véve helyes tanmódszert használjon, és tartsa magát a következő utasításhoz: „kurz und gut das lehren thu, was du willst, dass der Knab behalten soll." — Az ismétlésekre nagy gondot fordítson ; mindennap délután a tanítás végén röviden vegye át még egyszer az azon napon elvégzett tananyagot; pénteken délután pedig mint az iskolai hét végén, ismételje át, a mit a héten át elvégzett. — Az alsó osztályok tanítóinak szívökre köttetik, hogy növendékeikkel minél többet mondassanak fel, és ezeket tiszta és értelmes kiejtéshez szoktassák. Az egyes tanítóknak az igazgató szabta ki teendőiket; ugyanez ellenőrizte azok működését. Az igazgató kötelességeihez tartozott a fegyelem gyakorlása súlyos esetekben, az iskolai ünnepélyek rendezése, és az úrvacsora előtti exhortátiók megtartása. Ha valamely tanitó betegség, vagy más fontos ok miatt kénytelen volta tanítást elmulasztani, köteles volt ezt előlegesen az igazgatónál bejelenteni, s egyszersmind valamely tagtársát felkérni, hogy őt helyettesítse. Végre megemlítendő, hogy a tanulók, mint már Schremmel alatt, úgy ekkor is kisebb, nagyobb csoportokra voltak felosztva, s egyes jobb növendékek felügyelete alá helyezve. A mi e tanrendnél leginkább szemünkbe ötlik, azok a gyakori nyilvános szónoklatok és vitatkozások. E tekintetben Melanchthon volt a kezdeményező azon magániskolájába behozott intézkedéssel, hogy a növendékek egymás közt kötetlen és kötött beszédben kidolgozott munkákkal versenyeztek. E munkák elszavalása alkalmával az igazgató elnökölt, és a győztestkoszorúval és kis, reá vonálkozó költeménynyel tüntette ki. ') Iskolai vitat1) L. Schmidt K. II. k. G3 1.