Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
II. A beszterczebányai ev. gymnasium mint városi intézet1537-1674.
34 jét, s e tekintetben tőle senki sem kért számot. Az iskola csak annak következtében birt nyilvános városi intézet jellegével, hogy a városi hatóság választotta meg az igazgatókat, s hogy az iskolai épület a város sajátja volt. Később a viszony a város és iskola közt mindig szorosabb lett; a városi hatóság a tanitói személyzet minden tagját maga választotta, a tanítókat állandó fizetésben részesítette, s a tanrend beterjesztését követelte. Ezzel párhuzamosan haladott az iskola jelentőségének folytonos emelkedése, mely Schremmel alatt ekkori tetőpontját érte el. 2. A beszterczebányai ev. városi gymnasium virágzásának kora, 1579—1674. Azon férfi, kiről most kell szóllanom, az egész következő időszakra irányadó hatást gyakorolt; — e férfi Halvepáphis Pál mester volt, ki 1579. Márcz. 19-én választatott meg a beszterczebányai iskola igazgatójává. 1) Ez Arnswald nevű brandenburgi városból származott; tanulmányait Odera melletti Frankfurtban és Wittenbergben végezte el, mely utóbbi helyen 3 évig időzött, mig az előbbi helyen mesteri fokozatot érdemelt ki magának. 2) Beszterczebányára Igló, morvaországi város, iskolájától hivatott el. Alapos ismeretekkel biró, a tanügyért buzgólkodó, tevékeny férfiú volt, ki a maga körében nagy tekintélyt vivott ki magának, s az iskolának új és hathatós lendületet adott. Tudományos érdeklődésének egyik bizonyítéka volt könyvtára, mely 290 műből állott, s a görög és latin klasszikusok legnagyobb részét tartalmazta; ennek megszerzése, az ekkori viszonyokat tekintve, nagy áldozatot igényelt. Buzgóságának és szakképzett belátásának legkiválóbb emléke az általa a tanács kérelmére kidolgozott tanrend. 3) — E tanrend szóll először a tanítók kellékeiről, s ezen szakasza általános utasítást tartalmaz az utóbbiak számára („von den praeceptoribus"); azután részletes utasítások adatnak a három alsó osztály tanítóinak („von derer andern 3 Classen praeceptoribus in Sonderheit"), az igazgatónak („von dem Schulmeister in Sonderheit"), és a 2 kántornak („von den Cantoribus'-'); továbbá szó van a tanítás idejéről („von der Schularbeit bestimmter Zeit"), a tanulók kötelességeiről (von der scholasticorum Amt"), az iskolai szolgáról („de famulo communi"), a büntetésekről („von den Strafen"), és végre a megjutalmazásokról („von Belohnungen der Frommen und Fleissigen"). Az e tanrendben és másutt elszórt megjegyzésekből az iskola ekkori állapotának következő képét nyerjük. A tanulók négy osztályra voltak felosztva; de a legalsóbb osztály két a nyelvikülömbség alapján egymástól elkülönített csoportból állott, Halvepápiuson kívül a következő taní1) V. 1. — 278, 16. 2) V. 1. — 209, 47. 3) Y. 1. — 6, 1. „Schulordnung, darnach praeceptores, und discipuli leben, und in ihrem Amt sich verhalten sollen." Ennek végén következő jegyzet áll: „Ich M. Paulus Halvepapius, itziger Zeit ludirector, welcher in Demuth und Gehorsam, aus Befehl und Forderung eines E. N. W. Raths dieser Stadt diese Ordnung denselbigen meinen günstigen, und gebietenden Herrn überantworte: erwarte von ihnen ihr Urtheil und sofern es ihrer Weisheit gefället, Bekräftigung." —