Pákh Károly: Az Iglói Ág. H. Ev. Főgymnasium története (Igló, 1896)

A helybeli tanári és tan. özvegyi segélyalap alapítása

- 67 — erkölcsi jellemétől függ a közügyek haladása és jó rende. Ugyanabban a gyűlésben az eddigi tápintézeti választmány is lemondott, teendői az iskolai bizottságra ruháztattak át. Különféle változások történtek a személyiségekben is : igy a tornázás és ének tanítója Möszl Gitsztáv 1868-ban Kassára választatott tanítóvá, ennek folytán utódja PHI- LIPP JÁNOS tanító vette át a két tárgy tanítását, de csak az algymnasiumi osztályokban. 1869. február Ι-én SCHOLTZ GUSZTÁV második isk. felügyelő és Igló városának főbirája, meghalt, de helyét hosszabb ideig betöltetlenül hagyta az egyház. — A boldogultuak édes atyja, SCHOLTZ JÓZSEF, jubiláris tanár pedig 1869-ik junius végén szeme világának elgyengülése következtében 51 évi tanári működése után nyugalomba helyezését kérte. A fentartó egyház régi hű munkásának kérelmét teljesítve, élethossziglan meghagyta őt tanári fizetésének és a lakbér élvezetében. Scholtz József, Szepes megye Lajbicz városában született 1798. jtin. 26-án, az elemi iskolákat, részint szülővárosában, részint Iglón járta. 1807-ben a késmarki lyceumba ment, hol a humaniorákat végezve a theologiai pályára készült; azonban innét 1818-bau Iglóra hivatott a donatisták tanítójává, mely osztályban 1853-ig, azután pedig 1869-ig, az I. és II. gymnasiumi osztályokban tanított. Nyugalombalépése után még 12 évig élt. Meghalt 1881. márcz. 7-én 83 éves korában. — A nyugalmazott tanár helyére az iglói születésű BOGSCH ALBERT, magámievelő, választatott (1869. jul. 11-én) ideiglenesen egy évre. Időnként az anyagi helyzetre nézve is felmerültek a tanárok körében némely óhajtások, főleg pedig a lakbér illetményre nézve, mely sennni arányban sem állott a megdrágult lakási viszonyokkal. 1870-ben az egyház a 84 frtuyi lakbér illetményt 120 írtra emelte, 1872-ik októbertől kezdve pedig 150 írtra. A tanári testületnek egv másik kérelmére (1870. május havában) megszüntette az egyház a tanintézetünkben di vatozo >onomastikont vagy névnapi illetőséget, melyet rendesen az igazgató nevenapján gyűjtöttek a tanulók az osztálytanároknak előleges emlékeztetése folytán — mint önkénytes ajándékot a tanárok számára. Az igy egybegyűlt és az igazgató kezeibe letett összegben a rendes tanárok egyenlőképen osztozkodtak. Minthogy azonban tapasztaltatott, hogy ezek a névnapi gyűjtések egyes könnyelmű tanulóknak különféle visszaélésekre, még a szülik megcsalá5*