Batizfalvy István: A Budapesti Ág. Hitv. Ev. Főgymnasium története (Budapest, 1895)
2. A gymnasium változatos története a Thun-rendszer fennállásáig
20 esetleg a nyolczosztályú főgymnasium számára is elegendő helyiséggel legyen ellátva. Ε czélra legalkalmasabbnak találták az. eddigi iskolai épülettel tőszomszédos katonai sütőháznak, illetőleg e ház telkének megszerzését. Különben is a folyton működésben levő sütőház fojtó légköre miatt az iskola eddig is sokat szenvedett, s azért már a negyvenes években kísérletet tett az egyház a katonai kincstárnál, ezen sütőmühelynek nemcsak eltávolítása,, hanem telkének iskolai czélokra való megszerzése tekintetében. Azonban az egyház minden erőfeszítése sikertelen maradt. Egyik év a másik után mult el, s az egyház üres ígéreteknél és biztatásoknál egyebet el nem érhetett. Végre a katonai hatóságok is belátták ezen a város középpontján fekvő sütőmühelynek alkalmatlan voltát. Ennek következtében az egyház ismét lépéseket tőn e dísztelen telek megszerzése czéljából, s kérésének ez alkalommal az által is nyomatékot adhatott, hogy a kormány erősen szorította az egyházat gymnasiumának czélszerű berendezésére és elhelyezésére. Nagyban elősegítette az egyház törekvését azon körülmény, hogy az ország akkori császári helytartója (az absolutismus még fennállott), Benedek táborszernagy, maga is buzgó protestáns volt. A nagynevű Székácsot, a magyar egyház lelkészét, igen szerette, vele gyakran érintkezett. Székács rábeszéléseire a cs. helytartó végre kieszközölte, hogy egy 1861 január 26-káról kelt császári elhatározás folytán, a katonai sütőházból 185 D°, 4' 8"-nyi terület az egyháznak 25,000 frtért egy főgymnasiumi épület számára átengedtetett. Az egyház azonnal egy építési bizottságot nevezett ki, hogy az építéshez szükséges előmunkálatokat haladéktalanúl megtegye. Nehéz feladat volt a telek árának kifizetése és az új főgymnasiumi épület fölépítése. De az egyház élén olyan férfiak állottak, kik nem ijedtek meg a nehézségektől, hanem teljes odaadással és bátorsággal láttak a nehéz munkához. Azonban az iskola virágzása és áldásos hatása nem a fényes és díszes épülettől, hanem azon szellemtől függ, mely elevenít, s ezen elevenítő szellem föltételeztetik első sorban a hivatásukat értő tanerők buzgó és kötelességtudó működésétől. Az újonnan szervezendő gymnasium számára új tanerőkről kellett gondoskodni. A régi tanárok közül Melczer Lajos 1860 május 16-án elhúnyt; Kanya Pál és Stuhlmüller Sámuel az 1859/60-ik iskolai év végével nyugalomba tértek. Hosszú évek
