Batizfalvy István: A Budapesti Ág. Hitv. Ev. Főgymnasium története (Budapest, 1895)
2. A gymnasium változatos története a Thun-rendszer fennállásáig
18 tanintézeteit egészen a Tliun-féle Entwurf szerint rendezze. Egy rendeletében kijelentette·, hogy minden gymnasium egy négyosztályú s legalább is három tanerővel ellátott elemi iskolára támaszkodjék, s hogy azon növendékek, kik nem ilyen elemi iskolában képeztettek, semminémü középiskolába fel nem vehetők. Az egyház vezérférfiai, ezen rendelet nyomása, de még inkább az oktatás jól felfogott érdekében, keresztülvitték, hogy az eddigi két különkülön teremben elhelyezett osztályhoz még egy harmadik is csatoltassék. Az első elemi osztály tanítója Balassovics maradt, a másodikba a gymnasiumból Stuhlmüller helyeztetett át, a harmadik-negyedik osztályba új tanerő, a svájezi származású Dürringer János alkalmaztatott. Ε szerint a gymnasiumban csak két rendes tanár, Kanya és Melczer maradtak. Azonban a helytartó-tanács ezen intézkedésekkel még mindig nem volt megelégedve, s a gymnasiumnak a Thun-rendszerhez alkalmazott teljes átalakítását követelte. Erre az egyház egy férfias felterjesztéssel, hivatkozva az evang. egyház törvényes jogaira, gymnasiumát erőteljesen védelmezte, de egyszersmind kijelenté, hogy a Glosius-Artner-féle hagyaték lebonyolítása után, saját jól felfogott érdekében is, igyekezni fog gymnasiumának jobb karba hozatalán. Addig is 185G-ban a gymnasiumi oktatás sikeresebbé tétele czéljából, a működő két rendes tanár mellé, egy kisegítő tanárt alkalmazott. Ezen intézkedés azonban kellő eredményre nem vezetvén, az 1857/58-iki iskolai évre a két rendes tanár mellé, két egyenként 525 forinttal díjazott segédtanár választatott, kik közül az egyik, Yezekényi Horváth Sándor a classika-philologia, a másik Greguss Gyula a mathesis és physika tanításával bízatott meg. Ez utóbbi két · tanférfiúról alább bővebben fogunk megemlékezni. Ezen újításokkal járó költségeket az egyház annál könnyebben fedezhette, mivel a Glosius-Artnerféle hagyományból már is 682 frt 50 kr. folyt be az egyház pénztárába. Az 1859-ik évben egyházunk erejét a protestáns egyházak autonómiáját gyökerében megtámadó szeptemberi pátens elleni küzdelem kötötte le. Azonban a protestáns egyházak rendkívüli ellenzése és a solferinói ütközet kimenetele megtörte az absolut kormány hatalmát. A protestáns egyház már a következő évben az 1848 előtti törvényes állapotába visszahelyeztetett, mely körülmény egyházközségünket is új lelkesedésre buzdította. A vezérférfiak különösen a gymnasium újraszervezésére s biztos és állandó
