Batizfalvy István: A Budapesti Ág. Hitv. Ev. Főgymnasium története (Budapest, 1895)
2. A gymnasium változatos története a Thun-rendszer fennállásáig
17 des erheischt, dass die Fortschritte der Nationalität nicht nur gehemmt, sondern lieber aus allen Kräften befördert werden, sie ebenfalls ihr möglichstes beitragen sollen, die ungarische National-Sprache zu erweitern und zu befördern. — A végrendelet egy másik pontja így hangzik: Da die traurige Erfahrung zeigt, dass oft Prediger und Professoren aus Alterschwäche oder auch chronischen Krankheiten, oder Geistes-Schwäche ihrem Amte gehörig zu entsprechen unfähig sind, ihre geringen Mittel aber zu ihrer Versorgung nicht hinreichen, erheischt es die Menschenliebe, dass für solche verlassene Arme christlich gesorgt werde. — Somit wird jener Ausschuss (egyházi választmány) solchen ünbehülflichen, und durch glaubwürdige Zeugnisse wahrhaft dürftig befundenen Predigern und Lehrern (jedoch nur von Gymnasial- oder höheren Schulen) aus allen Superintendentien Ungarns, mit Ausnahme jener Antheile, die sich durch das Phantom-Slavia von Ungarn abzusondern wünschen , — Sechs an der Zahl, jedem per sechzig, achtzig, höchstens aber per Einhundert Gulden C. M. jährlich verabfolgen lassen. — Ezen végrendelkezésből is kitűnik, hogy egyházunknak már a harminczas, még inkább a későbbi években a panszlávokkal erős küzdelme volt. Egyházunk a nemeslelkű hagyományozok tiszteletére és hálájának irántok való kifejezése czéljából, midőn a nemeslelkü Glosius Artner Sarolta (1853-ban 73 éves korában) elhúnyt, ugyanezen év május 12-én fényes Glosius-ünnepélyt rendezett, később a főgymnasium épületében a folyosó falán emlékezetüket egy díszes emléktáblával örökítette meg e következőfelirással: «Glosius Dániel és hitvese Artner Sarolta emlékének. Áldott emlékezetüket őrizze meg hálásan a kegyelet, áldásos alapítványukat tegye gazdagon gyümölcsözővé a szorgalom.» Ezen fejedelmi adomány a nehéz időkben vigasztalásül és bátorításúl szolgált az egyháznak, hogy gymnasiumát, a mennyire lehetséges, ezentúl is fentartsa, mert habár előrelátható volt, hogy a végrendelet teljes lebonyolítása húzamosabb időbe kerül, mindazáltal biztosan lehetett reményleni azt is, hogy már néhány év múlva ezen forrásból a gymnasium újjá születése és fejlesztése lehetségessé válik. Addig azonban, míg a Glosius-alap nem jövedelmezett, az egyház folyton küzdött gymnasiumának lételéért. Az absolutismus időszakában a helytartótanács azt követelte az egyháztól, hogy
