Holuby József: A régi zsolnai ág. hitv. evang. egyházközség történetének rövid vázlata. Budapest 1910.
A régi zsolnai ág. hitv. ev. egyházközség történetének rövid vázlata
11 ellenségeire szállván át, a Krisztus egyháza is e királyságban, ördögi ármányok által — mitől óvj meg jóságos Isten — veszedelembe ne sodortassék. Miután a pozsonyi országgyűlésen az határoztatott, hogy e dicső királyságban bevett minden vallásnak saját hitvallású elöljárói, illetve superintendensei legyenek: tehát lehet és kell is evang. superintendenseket megválasztani, kiknek a többiek valamennyien alárendelve lesznek, hogy így az evang. lelkészek az eddig reájuk nehezedett katholikus járom alól megszabaduljanak. És mivel e dunáninneni tíz megye annyira kiterjedt, hogy ezeket egy, habár legképesebb ember is sem kényelmesen nem visitálhatja, sem pedig az idők folyamán előfordulható pereket nem ellenőrizheti és a többi kormányzást nem képes vezetni: azért három superintendens megválasztása szükséges a szászhoni és mások a szent római birodalomban lévő ág. h. ev. egyházak példájára, melyek mindegyikének területeiken és kerületeikben vannak külön bizonyos törvényekhez kötött superintendenseik. Végre intette az összes jelenlevőket, hogy eltekintve minden magán tekintetektől tanácsaikat és ítéleteiket bölcsen az egyház közüdvére adják elő. Erre szólásra emelkedett Fabriczius János, galgóczi lelkész, és a többiek nevében válaszolt, hogy egyedül Isten kegyelmének tulajdonítható, hogy az ev. egyház, melynek vesztére egynéhány év előtt ellenségei összeesküdtek, megtartatott és hogy az országos nyilvános törvények által a nyilvánosságra került és megállapodott, mely eddig csak tűrve volt és akárki kényekedvének kitéve látszatott. De hogy az Isten a király szívét feléje hajlította úgy, hogy a mágnások kívánságai teljesültek: ezért első sorban Isten kegyelmének, aztán az evang. mágnások bölcsességének hála adandó, 2*
