Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

III. A gyülekezet jelen állapota

- 27 -koKolva a drága időt, mely a tanulásra van szánva. Innen van aztán, hogy az 1880. évi konfirmandusok között hármat találtam, kik 14—15 éves korukig felnőttek a nélkül, hogy irni. vagy csak olvasni is tudlak volna —, nem is említve, hogy a többiek közül is sokan a legszánandóbb avalallanságot árulták el az ismeretek e legelső elemeiben. A szülök — tisztelet a kivételeknek, — gyermekeikkel együtt, az iskoláztatás idejét olyan tehernek tekintik, melyen alig várják. hogy túlessenek; nem is mulasztanak el semmi alkalmai, hogy a tanulás idejéből — ha csak lehelik — egy-egy hetet, sőt — van esel rá — hogy hónapot is el ne szakaszszanak a maguk hasznára!! A mentség többnyire az szokott lenni, högy nagy a szegénység, a tandijat nein (izélhetik, s a gyermekek ruhátlanok. -- Tagadhallan, hogy népünk nagyobb része vagyoni tekintetben nehéz viszonyok közt él; de ha két kézzel keresi is kenyerét, ha lelkiismeretesen venné gyermeke jövőjét, lehetetlen hogy napszámából, egy egész éven át, minden megerőlelés nélkül, össze ne rakhatná azt a csekély tandíjat. — S hogy ez csakugyan lehetséges, arra nézve vannak elismerésre méltó példák. — Hogy a gyermekek ruhátlanok? — Sajnos, csak az iskola számára azok! IIa utazgatni kell menni messze vidékekre, hideg, fagyos téli időkben, oda elmehetnek mert egy-két heti távollét után hoznak egy pár garast; de ha a közeli iskolába, meleg tanterembe kell menni, addig meghűlhetnek!! — A lelkiismeretes szülő, legyen bár még oly szegény, soha sem lesz oly szegény, hogy gyermekére évenkinl 1—2 ftot ne áldozna szívesen; a lelkiismeretlennek mindig olyan összeg lesz az, melyet kiűzetni képtelen! így aztán azért a ki nem fizetett egy pár forintért meg lesz az a vigasztalása, hogy kevesebb adót fizetett mint más, s azért