Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

II. Egyházi beszéd

— 17 — menyek . . . Újrn benépesül a templom ... Az ős atyák, kik oly csüggedetlen lángbuzgalommal hordták össze e szent csarnok köveit s emelték fel az új Sión falát, — átmelegült kebellel, örömtől dobogó szivvel újra megjelennek itt. Még egyszer lálom a tisztes ősöket, a mint szent vágytól vonzatva, először lépnek be e hajlék küszöbén; hallom a lelkesült éneket, mely hatalmas hangokon megzendül örömtől reszkető ajkaikon; — lálom, a mint lassankint megnedveslilnek a szemek sorba és a dicsének égbe szálló hangjait egyszerre csak elfojtja az örömtől túláradt kebel kitörő zokogása! Oh, mily nagy nap voll ez, Mindenütt öröm, mindenütt boldogság az arczon, a szemekben, a szívben! .... Ma száz éve annak, hogy mindezek történtek itten. — — Az a nyáj, mely először imádta e szent házban Istent, — elfogyott már régen! Itt hagyták helyüket sorban; követte egyik a másikát oda, honnan többé nincs visszatérés, hol örök álom karjain pihenik ki nagy művök fáradalmait. — A nagy emléket itt hagyták nekünk szent örökségül;— helyüket átadták maradékaiknak. — Mi volt rájok nézve e templom, hogy befejezése oly boldog örömmel töltötte el őket; mireánk nézve is, egyszázad lefolyása után, s mi lesz minden időben, minden nemzedék elölt? — A felelet megadása lesz további fejtegetésem tárgya. Alapige: Zsolt. j8

} 6p. A vallásos kebel meghaló hangokon szól hozzánk a felolvasott sorokban. Az Isten templomának építését nem embereknek, hanem az Urnák tulajdonítja, ki megépítette azt, mini egy várat, melyet hiába ostromol a vallástalan közöny, a sivár hitetlenség. Megépítette, mint egy várat, hogy szolgáljon erősségül, menedékhelyül annak, ki a világ 2