Argay György: Minden lehetséges a hívőnek : Egy evangélikus templom története. A temesvári evangélikus templom története. Temesvár 1939.

Mindez természetesen nem ment magától. Emberek kellettek hozza, akik a gyülekezetet felrázták és fellelkesítették, az ezzel járó nagy munkát önként magukra vállalták s becsülettel el is végezték. Nem könnyű feladat volt. Rengeteg időbe és még több fáradságba került. Munkájuk és áldozatuk méltóképen sorakozik a templomépitő ősök buzgóságához és hithűségéhez. Mindennek a mozgató lelke és a szó legszorosabb értelmében vett „elöljáró" Dr. Wachsmann Alvin felügyelőnk volt, aki ebbe a munkába az egész szivét beletette és a maga lelkesedésével a többieket is magával ragadta. Egyetlen ambíciója volt, hogy a gyülekezet a száz éves áldozatos múlthoz méltó emléket állítson s ő volt a legboldogabb, amikor ez sikerült. Felügyelőnk munkájának méltó kiegészítése volt id. Schemmel Viktor széles skálájű tevékenysége, aki a gyűjtési akciót szervezte meg és vezette le mintaszerű lelkiismeretességei és teljes erőbedobással. Ez áll munkatársairól is: König György pénztárosról aki a maga fontos tisztét szeretetteljes odaadással, „nem mint embereknek, hanem mint az Urnák", végezte. És ide kell iktassuk a mi hűséges presbytereink nevét is, mint Roth Pétert, Haug Andrást, Gräser Konrádot, Braun Ferencet, Dóczy Árpádot, Stix Károlyt, Frint Nándort és Guggenberger Lajos gondnokát, akik mind megfizethetetlen szolgálatot tettek egyházunknak. A gyülekezet tartsa meg hálás emlékezetében a templomépitő ősök mellett az ő neveiket is. És ép úgy kell emlékezzék a Babusnik családra is, melynél többet és szivesebben egyetlen egyháztagunk sem áldozott a templomra. Ennek berendezése közt sok tárgy őrzi kegyelettel az ő emléküket. így többek között a csodálatos szépségű, velencei üvegből készült csillár és a keresztelő medence. Amikor most, a századik évforduló alkalmával végigtekintünk azon az úton, melyen az Ür vezetett, Jákob vallomása kívánkozik az ajkunkra: „Kisebb vagyok, uram, minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél". Isten nagyon jó és nagyon kegyelmes volt hozzánk, hogy mindazt elvégezhettük, amit el kellett végeznünk. Tiz esztendővel azelőtt felálitottuk 415.000'— lejjel gyönyörű orgonánkat, most pedig szinte ugyanannyi költséggel rendbehoztuk a templomunkat. Nem a mi érdemünk egy se. Nem azé a dicsőség, aki plántál, sem azé, aki öntöz, hanem a növekedést adó Istené. Mindenért Istené legyen a dicsőség, aki nemcsak az igyekezetet adta, hanem az erőt is a véghezvitelhez. . Isten iránti mélységes háfcánkát a szeptember 10.-én végbement templomszentelésen mutattunk be, melyet a püspök úr megbízásából Nikodémusz Károly brassói lelkész, egyházkerületi főjegyző végzett. A templomépitő ősökről pedig most, a száz éves évfordulón emlékezünk meg, kiknek munkáját a templom falában elhelyezett s a mai díszközgyűlésünkön leleplezett, magyar és német nyelvű emléktáblán örökítjük meg. Válságos időben ültük meg ezt a jubilleumot. Nem így gondoltuk ezt az ünnepet, amikor reá készültünk. Vér és könny hull az égből és feketén sötétlik előttünk a holnap. De még a templom megszentelt földjén állunk, biztos talajon állunk. „Uram, kihez is mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad! És mi elhittük és megismertük, te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia" ! 8