Karsay Imre: A szill–sárkányi ágost. hitv. evang. egyházközség rövid története : 1783–1896. Csorna 1897.

13. Gyámintézet

30 Hogy a kormányzat megkönyittessék 1875. a sorfizetéseket rendezte a gyülekezet éspedig a templom-székek szerint. A gyülekezet tisztviselői: lelkész, felügyelő, jegyző és gondnokok. A közgyűlésen minden fizető férfitag maga gyakorolhatja tanácskozási és szavazati jogát, a nők pedig meghátalmazottaik által. Egész 1895-ig a gondnokok maguk készítették el a költségvetést, de ezóta teljesen uj törvényeink az irányadók. A gondnokok minden tekintetben az uj törvények keretén belül mozognak: Ok szedik be a törvényesen kivetett egyházi adókat; de minden polgári év végével — s nem mint előbb márczius 24-én — kötelesek számotadni sáfár kod ásukról. A presbyterek, kik szinte az ujtörvények értelme szerint választattak, egyúttal az iskolaszéki teendőket is végezik, mindenben felelősek a közgyűlésnek. A presbyterek a következők: Az egyházközségi elnökök, jegyző, s gondnokokon kívül idb. Szilvássy István, Gecsényi Ferencz, Szalay János, Kiss Lajos, Kovácsics Boldizsár, Felső Berta László, Nagy Sándor, Kovács Sándor, Gecsényi Ignácz, Varga Mihály, Kiss Gábor, Pap Mihály, Kovács Dávid, Pethő Pál, Németh György, Szabó Ferencz, Kiss Bálint. Miután Némethi 1834-ben filiává alakult, külön egyháztanácsa van, mely közös ügyekben a szill-sárkányi egyháztanácscsai közösen gyűlésezik s intézkedik. 13. Gyámintézet. A gyámintézeti teendőket az egyháztanács végezi. A gyámintézetnek külön tőkéje nincs, mivel az évi gyűjtések egy negyedrésze is mindenkor kiosztatik valamely jótékonyczélra. A szillsárkányi gyülekezet, mint az ezen rövid történetéből is kitetszik, sok viszontagságon ment keresztül, majdnem szakadatlanul épült, tűzi veszedelem is érte, s a legutóbbi években is ezereket költött építkezésre, mégis segélyt soha nem kért a gyámintézettől, sem valamely más forrástól, hanem mindig önmagára, híveinek áldozatkészségére támaszkodott, s ezért mindég rendületlenül állott, sőt mikor legnagyobb veszély fenyegette, akkor tudott igazán áldozni az egyházért. Bár sokszor küzdött az anyagi szegénység ellen, mégis nincs életében év, mikor legalább tiz forintot meg-