Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

VI. 1912 október 20.

sége arra, hogy mi vele legyünk, az ő dicsősége teljes a mi dicsőítésünk nélkül is és ha akarná „e kövekből is támaszthatna fiakat

u (Mát. 3., 9.), de nekünk, a mi saját boldogságunk, lelkünk üdvössége végett szükségünk van Istenre. Óh hiszen ismerjük az istentagadók vad gúnyolódását, tudunk az elbizakodott féltudósok és álbölcsek ellenvetéseiről, kik azt hirdetik, hogy a templomok feleslegesek, a vallás idejét múlott régi szokás maradványa, melyre a mai felvilágosodott korban szükség nincsen, de tudjuk a történelemből azt is, hogy az emberiség legmegfizethetetlenebb áldásai a vallásból származnak. Zárják be a templomokat, némuljon el az istenfélelem igéje: feloldódnak az emberi önzés, az emberi vad szenvedélyek zárai és elsöpretik a kultura minden vívmánya. A vallástalansággal együtt jár az erkölcsök züllése, pusztulása. Autonom erkölcsiség, azaz vallási alap nélkül nincsenek sem vallási, sem polgári erények. Vallás nélkül nincs társadalmi rend — az igazi vallásosság azonban igazán szabadokká tesz, Istenhez emel, Isten népévé tesz. Ahol szeretik az imádság házát, ahol szorgalmasan látogatják a templomot, buzgón hallgatják és meg is tartják az Istennek beszédét: az emberek erkölcsi felfogása tisztul, a kivánt kölcsönös embertisztelet és megbecsülés emelkedettebb gondolata honol a szívben, agyban egyaránt. Istennek hajlékában, az igazi istenes vallásban nem ismerik és nem szítják a vallási türelmetlenséget, hanem hirdetik, hogy mindnyájan egy atyának gyermekei, egy üdvözítőnek megváltottjai vagyunk. Az igazi keresztyén templomban nincsen helye a személyválogatásnak, egyformán tisztelik a szegényt, a gazdagot, az előkelőt és a szolgát, egyformán kedves itt mindenki, aki cselekszi a mennyei atyának akaratát. Az igazi ev. templomban nem hallatszanak a pártoskodás, a politikai tusakodás áldatlan harci riadói: itt a kiengesztelődés és a békesség igéi hirdettetnek. Isten házából csak áldás származik egyesre, családra, társadalomra egyaránt. Innen viszi az ember a mindennapi élet sokszor poros porondjára azokat az erőforrásokat, melyeket máshonnan nem, csak innen vihet a földi vándor: a hitet, ezt a kiapadhatlan és csalhatatlan erőt, 47