Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.
VI. 1912 október 20.
•egyháznak, amely mindenkoron az Isten-félelme mellett soha nem felejtette el, soha nem mulasztotta el hirdetni a haza, az édes magyar hazánk iránti kötelességek hü teljesítését, a honpolgári erények istápolását is. Igen, a zsoltárköltőnek szavaival valljuk: öröm és vigalom napja e mai ünnepnap többféle vonatkozásban mindnyájunknak, de legeslegfőképpen mégis azért, amit János, Krisztus Urunk ezen kedves tanítványa ír a jelenések könyvében: Ján. jel. 21., 3. „És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Imé az Isten sátora az emberekkel van, és velők lakozik; és azok az ö népei lesznek és maga az Isten lesz velők, az ö Istenök." E templom Istennek sátora az emberekkel. 1. Itt közeledik Isten az emberhez. 2. Innen emelkedik az ember Istenéhez. „Istennek szentlelke szentelj meg most minket, áldd meg és tedd hasznossá elmélkedésünket." Ámen. I. E templom Istennek sátora az emberekkel, itt közeledik Isten az emberhez. A gondolkodó elme, az érző szív felveti a kérdést, hát csak itt közeledik Isten az emberhez, csak itt lakozik Isten az emberekkel? Szüksége van Istennek arra, hogy az ember templomot emeljen, mintha Isten csak a kézzel csinált templomokban laknék? Nincsen Isten mindenütt, nem találhatod, nem imádhatod-e őt mindenhol? Ha leszállsz a megmérhetetlen tenger legmélyebb fenekéig, ha felhágsz az eget ostromló magas hegyszírtek legkiemelkedőbb csúcsára: csodás alkotásban ott találod Istent mindenütt és imádhatod. Az ő kezének alkotása a virágos völgy, a csalitos halom, a tenger sima tükre, a sivatag puszta futóhomokja. Ott van velünk a csendes magányban, mikor titkos kamarácskánkba zárkózunk és „ nem rejtőzhetik el senki rejtek helyeken" (Jer. 23., 24.) A zsoltáríróval valljuk: „hová mennék a Te lelked elöl és a reád előtt hová futnék ? Ha mennybe megyek ott vagy, ha koporsóba vetem az én ágyamat ott is jelen vagy, ha olyan szárnyaim volnának is. mint a hajnalnak és a 44
