Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi … ev. templom felavatásának alkalmából, 1912. Szentgotthárd 1913.

III. A kezdet nehézségei

A kezdet nehézségei. „Áldjon meg tégedet az úr, és őrizzen meg tégedet." Ezekkel a szavakkal bocsátott el az ismeretlen útra kerületünk bölcs főpásztora abból a szeretetteljes körből, abból a gyülekezetből, ahol az ő kitüntető meghívása következtében annyi lelkesedéssel igyekeztem mindenkor megfelelni híven kötelességemnek szerény tehetségem szerint. Fájt a válás, könnyek között hagytam el az oltárt és szószéket, ahonnét annyi reménységgel köszöntöttem a felkelő napot, hirdettem az urnák jó voltát: „Az urnák szemei az igazakon, és az ő fülei azoknak kiáltásaikon... el nem vesznek, a kik ő benne bíznak." S ahogy otthagytam a hívek seregét, a jó ismerősök s barátok körét, ott Pápát, dunántúlnak eme büszke Athénjét 1909 szeptember végével, s megérkeztem működésemnek új színhelyére a történelmi nevezetességű Szentgotthárdra, ahol egy kis csapat élén a hívek világi vezére, felügyelője jóleső szeretettel köszöntött: sötét felhők mögé bújt már az éltető nap, s az esőcseppek mind sűrűbben hullottak alá az égből... Csak most látva itt a nehéz munkakört és ismerve gyenge tehetségemet, ki nem vagyok ékesen szóló, mint Áron, félelem és csüggedés kezdett rajtam erőt venni annyival is inkább, mert a hívek serege három nyelven is kívánja tőlem hallani az örökélet igéit. De tudván azt „az úr az én erősségem és az én pajzsom, ő benne bízott az én szívem... az én szabadulásom és dicsőségem, az én oltalmam -Istenben vagyon." 1909 október 3-án Kutrucz Rezső, a helybeli m. kir. főgimn. akkori igazgatójának szíves engedelmével a főgimnázium tornatermében tartottuk az első istentiszteletet. 13